Filmes élmények és saját történetek, a művészettörténet nagy korszakai és a tudattalanból felszínre áramló félelmek sorakoznak itt fegyelmezett rendben. Czene legszívesebben egyszerre több képpel dolgozik: ?Fókusz? című sorozatában párba állítja egy fotó vászonra nyomtatott változatát egy festménnyel, melyet ugyanerre a felületre vitt fel. Máskor triptichonokat vagy sokrészes sorozatokat fest, filmekből vett képkockákat kódol át a saját történetévé, egy anyaság belső történéseit állítja analógiába a télidőben kicsírázó krumplikkal, tereket és sorsokat szabdal töredék-pillanatokra.
Képein megáll az idő, ugyanakkor a kimerevített látványok mindig egy-egy idősíkot jelenítenek meg. Nem történik semmi, mégis a mozdulatok, az esetlegesen felbukkanó hétköznapi tárgyak, a lépcsőház és a terítővel eltakart ablak mintha az előző pillanatban még mozgásban lett volna, mintha Csipkerózsika kastélyában állt volna meg az idő egy szemvillanás alatt. A statikus kompozíciók mozdulatok emlékét őrzik, sűrítményét egy megtörtént vagy legalábbis lehetséges múltnak, kezdetét egy jövőnek. A festmény egyetlen mozdulatot rögzít, mint az itáliai vagy németalföldi reneszánsz portréfestészet, egy arany háttérbe állított középkori ikon, egy gótikus oltárkép: a szent, a polgár, a nemes legjellemzőbb testtartását, körülötte az életét szimbolizáló tárgyakkal.
Czene a képkorszak mellékalakjait és legbanálisabb hétköznapi tárgyait helyezi a fő helyre: a haldokló nagymama felfekvéses hátát, nyílt sebbel, melyet körbekerít a kórházi kezelőlap szenvtelenül fogalmazó rubrikáival; egy asztal üveglapját és a benne tükröződő kínai mintás tányért, az izzadtra gyűrődött lepedőt. Köztük női pillantásokat helyez el, ha körbefordulunk a galéria tereiben, szempárokkal találkozunk, mintha a képek ugyanúgy vizsgálnának minket, mint mi azokat. Ez a feszültséggel teli interakció, a kölcsönös vizsgálódás kép és befogadó viszonyát tematizálja, kérdéseket tesz föl a kép valóságáról, a néző részvételéről, belső kép és érzékelhető látvány kapcsolatáról. A fragmentekre szaggatott történetek széttörik a folyamatosságot és arra késztetnek, hogy szembenézzünk saját képalkotó tudatunkkal. Óriási vállalkozás egy huszonéves festő részéről, egy izgalmas pálya kivételesen erős kezdete.
