A Váci úti ABB Irodaházban nyílt Sparks Galéria célja, hogy a műteremből az utcára vigye a kortárs képzőművészetet. Nem találtak ki ezzel semmi újat, de ebben a "mozgalomban" nem is ez lényeg, hanem a mennyiség. A jelmondat: minél több kortárs képzőművészetet az utcára! Az emberek ugyanis nem mennek be a galériákba (főleg a kortárs műveket kiállítókba nem). Akkor legalább azt érjük el, hogy egy-egy szobortól, performance-tól, installációtól vagy flaszterfestménytől ne tudjanak egészen pontosan úgy továbbmenni az adott utcaszakaszon, ahogy előző nap, és az elmúlt években mindig. Torpanjanak meg, nevessenek, háborodjanak fel, csináljanak bármit! Csak csináljanak valamit.
Ugyanez inspirálta a néhány éve nyílt (és már mgszűnt) II. kerületi, Hattyú utcai Kirakat Galéria kitalálóit: Sárosi Anitát és Szörényi Beatrixet, akik egy korábbi üzlet utcára néző kirakatában rendeztek be másfélszer kétméteres galériát, és ott havonta cserélgették tárlataikat. Az utcai portálokat megtöltő kortárs képzőművészetből nemzetközi workshopot és utazó kiállítást terveztek, sőt, mindehhez nemzetközi pályázatot is nyertek. Nem jött össze hozzá a magyar önrész. Ungarise vircsaft. Nem baj.
A Lánchíd budai hídfőjénél állította le azt a henger alakú, ablakos acélszekrényt Császári Gábor és Adéle Eisenstein, aminek belseje egy régimódi vízállásmérőt rejtett. A Folyamat Galériának nevezett szerkezet az éppen kiállító képzőművész által előre megfestett gráfpapírra rajzolta a vízállást jelző görbét, így a Duna és az alkotó együtt hozták létre a művet.
De utcára vonul néhány éve az @arc Kft-vel közösen Budapesti Őszi Fesztivál is. Pont:Itt:Most című pályázatukon provokatív, a járókelőket megszólító köztéri szobrokat válogatnak. Ahogy felhívást intéztek a haza kreatívjaihoz a CowParade, az első budapesti köztéri tehéntárlat szervezői is. Az akció tanulságait utóbb leszűrhették: például a farral a Bazilika felé néző (ráadásul olvadó!) borjút legközelebb szórja ki a zsűri. Vagy fordítsa el.
A tavaly májusi Mobil Stúdiók 2006 projektben három konténert tettek le május a Deák téren lebontott bazársor helyére, és a mozgatható bokszokat kísérletező művészek töltötték meg alkotásaikkal, vitáikkal. Hasonlóan frekventált helyeket: a Ferenciek terét, az Astoriát, a Batthyány teret nézte ki magának a Sparks Galéria is, hogy szeptemberben ezeken a forgalmas pontokon szereljék fel nyertes szemeteseiket.
Április 15-én lezáruló pályázatukra ugyanis olyan alkotókat várnak, akik fantáziát látnak a köztéri kukában. Szeretik a környezetet, még a városit is, és szeretnék, ha az emberek inkább használnák szemetelésre ezeket a műanyagdobozokat, mint a kevéske gyepet, a bokor alját, a kapualjat, az út szélét. Honnan a környezetbarát hozzáállás, arra a galéria kurátora, az akciót szervező Vékony Délia elmesélte: van egy barátja, aki harminc métert is képes elgyalogolni egy kukáig, hogy beledobhassa a csikkét. És ezt ő mindig úgy csodálta. Megkérdezte magától, ő vajon miért nem teszi. És azt is: mi kellene hozzá, hogy megtegye. Talán egy (vagy több) vonzó kuka. Figyelemfelkeltő, extravagáns. Már meg is volt a művészi szemétláda projekt.
Megkötés nincs, tehát minden alkotó azt fest, ragaszt, ír vagy told a kukára, amit akar. A lényeg, hogy műalkotásként is használható, és a helyére visszaakasztható legyen. Egyéb feltételük a közterület fenntartóknak sincs a projekttel kapcsolatban, talán azt az egyet kivéve, hogy műemlékek közvetlen közelébe ne lógassanak kultkukákat! A pályázatra beérkező legjobb tizenöt ötlet gazdája rögtön két példányban gyárthatja le szemetesét. Az egyikbe majd belehamuznak, a másikat szeptemberben elárverezik.
