A tárlat egésze a külföldi nagy galériák és múzeumok (pl. Amsterdam: Van Gogh Museum, Rijskmuseum - Rembrandt termek) struktúrájához hasonlóan több szekcióra lett felosztva. Ezek a művész pályájának egy-egy korszakát hivatottak bemutatni. Kronologikus a kiállítótérben válaszfalakkal kialakított termek anyagának elrendezése, és néhány érdekesség is helyet kapott a festmények és grafikák között. Érdemes figyelmet szentelni a világhírű fotóművész, André Kertész felvételeinek is, aki Aba-Novák Vilmost természetes környezetében, műtermében örökítette meg. (André Kertész munkáit, Torzulások címmel egyébként saját tárlaton csodálhatta meg a debreceni közönség korábban a Modemben. )
A kiállítás egyik attrakciójának számít, hogy Molnos Péter kurátor kezdeményezésére néhány hamisított kép is összevethető az eredeti alkotásokkal a Vigyázat, hamis! szekcióban. A tájékoztató feliratokból kiderül, hogy a hamisítókat Aba-Novák korai korszaka kevésbé ihlette meg; jobban kedvelték a kiforrottabb, érettebb munkáit. A művész azon kevés magyar alkotó közé tartozik, akinek már életében hamisították festményeit - még szinte meg sem száradt a tempera egyik-másik képén, máris közkézen forgott a hamisítvány. Igaz, a "másodpéldányok" általában könnyen felismerhetőek, mert a művész lendületes és biztos ecsetkezelését a gyenge utánzatokon látható nehézkes, elnehezedő vonalak nem tudják visszaadni. A néhány ecsetvonással felskiccelt, karikatúrába hajló arcok, az Aba-Novák-féle jellegzetes groteszkség helyett inkább esetlen grimaszú ábrázatok láthatóak.
 |
| Aba-Novák Vilmos: Térzene, 1929 |
A tárlat egyik legelevenebb, legszebb része az itáliai korszakot bemutató sorozat. A Bethlen-kormány tudatos külpolitikájának köszönhetően, 1928-ban a magyar újklasszicista törekvések négy kiemelkedő alkotóját a római Collegium Hungaricum fogadta; így Patkó Károly, Szőnyi István és Pátzay Pál mellett Aba-Novákot is. Aba-Novák és Patkó az ún. római iskola első képviselői lettek. "Az, amit az olasz élet és a múlt nyújt, az minden képzeletet fölülmúl!"- lelkendezett a fiatal festő. És képei valóban kitörtek a már-már kubizmus felé hajló szögletességből és merevségből, merész könnyedség, erős kontrasztok, élénk fény-árnyék használat jellemzi a korszak alkotásait. A tenger, a hatalmas vízfelület ábrázolása egészen egyedi; a széles, száraz ecsettel vagy festő-spaknival(?) felvitt rétegek tónusa elnagyolt, amire a csónakok és házak vonalai könnyed ecsetvonásokkal kerültek fel. A Naplemente a tengeren, az Olasz kikötő vagy a nagyméretű Öböl című alkotások a kék színek pazar árnyalataival vonzzák a szemet. A Perugiai városrészlet kiemelkedik az olasz festmények sorából; a fekete-fehér tuskép csak az erőteljes fény-árnyékok miatt rokon a többi itáliai alkotással.
