Szőnyegekkel borítják be a Néprajzit
Egyes paraszti közösségekben a gyapjúszőnyegek a női kelengye kiemelkedő darabjainak számítottak, melyeket a tisztaszobában a vetett ágyra, az asztalra terítettek; velük az alkalom ünnepélyességét hangsúlyozták, családi fotókon háttérként szolgáltak. A XIX. század harmadik harmadában tudósok és politikusok figyeltek fel a népművészet más alkotásai mellett a szövött szőnyegekre is ? felfedezve bennük az esztétikai értéket, és meglátva a paraszti, női munka integrációs lehetőségét is. A Néprajzi Múzeum kiállítása - amely a Felemelő évszázad elnevezésű országos programsorozathoz kapcsolódik - a paraszti háztartásokban készített szőnyegeket a XIX. század vége háziipari törekvéseinek tükrében, azzal együtt mutatja be.
A kiállítás az Osztrák?Magyar Monarchia egészét átható integrációs törekvéseket annak soknemzetiségű gazdagságában mutatja be: így a máramarosi román, bánáti és bácskai szerb, román, sokác és bolgár szőnyegek mellett megjelennek a székely és bukovinai székely úgynevezett festékes szőnyegek is, érdekesen mutatva a tárgyak sokszínűségét, a technikai és funkcionális azonosságokat és különbségeket.
A tárlat a Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményéből válogatva fedi fel a XIX. század tárgyi örökségét, de bemutatja az örökség összegyűjtésének folyamatát és az újabb átgondolásokat, újabb alkalmazásokat is ? a kiállítás Ardai Ildikó iparművésznő szőnyegeivel zárul.
Alapvetően nőkkel kapcsolatos társadalom- és ipartörténeti folyamatokra fókuszál, érintve a XIX. századtól megváltozó női szerepeket, a női munka gazdasági integrációjára tett kísérleteket. Alapvetően nők által készített tárgyak jelennek meg a tárlaton.