| A Szűzek utolsó tánca címmel kiállított kép szinte vonzotta a verniszázs közönségét; a bordó, vérpiros, ciklámen minden árnyalatában pompázó akvarell valójában szétfutó, szabálytalan, zabolátlan hullámmotívumok sokassága. Mindezt úgy komponálta meg Ikafalvi Farkas Béla, mintha élő, hús-vér gyönyörű szép lányok, lenge táncot lejtenének.
Ikafalvi Farkas Béla egyike azon művészeinknek, akik szuverén festőegyéniségként a korábbi korszakai olajtechnikáját nagyrészt akvarellre változtatta, s az ehhez párosuló motívumvilág festői feldolgozását magas szinten képes megjeleníteni. Mint kiváló akvarellista temperát, pasztellt, színes cerúzát- ezeket a sokak szerint feminin anyagokat - keveri mesterien. "A színek a fény tettei és szenvedései" - idézte Goethe gondolatait Szamadám György a kiállítás megnyitón, mellyel azt kívánta az egybegyűltek előtt érzékeltetni, hogy Ikafalvi Farkas Béla a szín és fény technikájával úgy "játszik" mintha tükörből látná a világot. |
 |
|
A művész ugyanúgy tud a kontrasztos festői felületekkel bánni, mint a lágy színösszeolvadásokkal operálni. A zsoltárok zengjetek, a Keresztről, az Élet című karakteres munkáiban éppúgy tud meghökkentőt, érdekeset festeni, mint a lágyabb vonalakkal kifejező Szent Anna tó, vagy a Gátak nélkül című képein. |
