A MEDIAWAVE idén a szexuális forradalom negyvenedik évfordulója köré építi programjait, amelyek közt most először szerepelne képzőművészeti kiállítás. Az ErotikART fedőnévre hallgató program megvalósulása azonban pénz híján veszélybe került, így a kezdeményezést támogató fiatal alkotókra hárult a feladat, hogy megmentsék azt. A segítő szándékkal életre hívott VibrART projekthez csatlakozott művészek mindegyike megkapta tehát a mesterséges gyönyör oly népszerű eszközét: egy vibrátort, amelyet aztán "saját képére" formált.
A fehéren világító, steril falak csak még jobban kiemelik a hibrid, olykor mutánsnak is nyugodt szívvel nevezhető vibrátorokat - persze kérdés, hogy maga a vibrátor mennyire tekinthető mindennapi használati eszköznek, amelynek kreatív átalakítása pusztán a vizuális változásokra irányítaná a figyelmet. A Boulevard és Brezsnyev Galéria kiállítása nem annyira emiatt, sokkal inkább a vibrátorok műtárgyként való prezentálásának gesztusa miatt világlik ki a tabudöntögetők sorából. Azaz épp ez az, hogy nem világít, nem pukkaszt, inkább csak megmosolyogtat. Hogy odáig jutottunk: az erotika hallatán tulajdonképpen ma már rögtön a pornó ugrik be az emberek nagy részének, hogy a szexualitás titokzatossága, a kevesebb több szépsége, a szellem és test egy magasabb szinten való egyesülésének egykor szent aktusa mostanra állatias húspiaccá változott.
Az itt látható művibrátorok és vibrátorművek egyszerre helyezkednek bele ebbe a kiábrándító vegetálásba és mutatnak tükröt a legemberibb aktus elembertelenedésének. A számtalan péniszutánzat a férfi (a guminő pedig a nő) és az érzelem behelyettesíthetőségét demonstrálja: sőt, a férfiak büszkeségének olyan egyéb, kevésbé kellemes velejárói is megjelennek, mint például a Gomba (Csabai Renátó). A viccesebb vonal észrevétlenül csap át - olykor nem is annyira - burkolt kritikába: Hugyecsek Balázs három vibrátorból eszkábált WAKE UP-feliratú időzített bombájának, vagy éppen drMáriás a "drága jó modern embert" nyersen okító, parancsolatszerű kommentárjának prófétai gesztusa igen erős véleményt hordoz.
A vibrátort szorongató plüssnyúl és az alatta terpeszkedő mackó-szappantartó (ef Zámbó István), az óriási szerszámától tehetlenül szenvedő BOCS és a csokinyúlra illetve csokimikulásra hajazó eszközök révén már a gyerekeket fenyegető mocsokhullám is felmorajlik. Emellett a vallás sem marad ki - csak mellesleg: ezek a megoldások (péniszhez erősített feszület, kis ereklyetartó) sokkal inkább megérdemelnék a "szentségtörő" jelzőt, mint a karácsony tájékán az OctogonART-ban e témában rendezett kiállítás. A március 31-ig segítő szándékkal aukcióra bocsájtott vibrátorok minden bizonnyal megteszik majd a hatásukat, eredeti funkciójukkal ellentétben ilyen módon végül teremtve is valamit.
