Tabuk nékül

A kiállítás kultúrpolitikai mérföldkő is a két állam, Románia és Magyarország között, hiszen példaértékű, hogy az erdélyi kortárs művészet olyan európai szintű infrastruktúrával ellátott, regionálisan központi helyet betöltő magyar kulturális intézményben mutatkozhat be, mint a debreceni Modem.

 

A Modem berkeiben korábban Bázis-kiállítás munkacímen emlegetett, mára Természetes körülmények között címet kapott kiállítás tíz képzőművész -Berszán Zsolt, Cristian Opri, Dan Maciuca, Dimitru Gorzo, Ioan Sbârciu, Kudor Duka István, Marius Bercea, Mircea Suciu, Radu Solovastru és Veres Szabolcs - mintegy hetven alkotásából nyújt válogatást. Munkájuknak közös nevezőt az ad, hogy mindannyian szerepeltek már műveik reprodukciójával a Bázis nevű csíkszeredai kortárs képzőművészeti folyóirat hasábjain. Másik kiállításszervező struktúraként az erotika és a kendőzetlenül ábrázolt szexualitás lép előtérbe a tárlaton.

 

Gorzo nagyméretű expresszív figurális transzvesztitaábrázolásai a boldog összeférhetetlenség groteszk társadalomkritikájaként is értelmezhető alkotások. A tiszta és neonszínekben pompázó, harsány színvilágú képek egy kiállítótérbe kerültek Berszán Zsolt sötét tónusúra hangolt látványvilágával. Berszán naturális témájú, formailag a dombormű és kortárs installáció határát súroló munkáiban - Bogdan Iacob szavaival élve - "az ösztönös érzelmiség és az esztétikai minőség keveredik egy nyugtalanítóan pontatlan metaforában". Mircea Suciu finom vonalakkal megfogalmazott metszetei Egon Schile - közel egy évszázaddal ezelőtti - rajzainak mai reinkarnációi.

 

Radu Solovástru túlfűtött szexualitással terhelt képei a tárlat legvitathatóbb pontjává válnak. Munkáit a pornográfia kortárs képzőművészetben való leképzésének tekinthetjük. A nemi szervek különféle aktusban való (például orális aktus közbeni) ábrázolása felveti a kérdést, hogy mi indokolhatja a témaválasztást és mennyiben fogadható el mindez művészi produktumnak. Ha a minnessängerek korában "földi szerelemnek" tartott, alantas testiség és az idealizált, "égi szerelem" kettőségének szimbo-likáját érvényesítjük, akkor Gorzo, Suciu és Solovastru kétségtelenül ez előbbihez, míg ennek oppozíciójában Sbárciu lebegő nőalakjai a második csoporthoz tartoznak. Ioan Sbárciu visszafogott színekkel ábrázol; előtér és háttér hiányában, légüres térben helyezi el kontúr nélküli figuráit. Minden kiállított képén ugyanaz az idealizált női test jelenik meg. Ha számítógépes technikával a képeket egymásra vetíthetnénk, bizonyára a zuhanás stroboszkópikus mozgását vélnénk felfedezni benne.

 

Veres Szabolcs figurális ábrázolásban gazdag, neoexpresszikus képein gyakori a klasszikus témaválasztás, mint például a vadászat. Kudor Duka István falfelületnyi, archaikusnak tűnő portréi hosszadalmas technikai eljárás szüleményei. A vászonra az alkotó pigmenteket helyez, majd vesz el - ennek köszönhető a Krisztus halotti leplére emlékeztető (parafrázisszerű) kopottas felület. Opris metszetei az élő sejt pillanatnyi állapotát művészi montázsban örökítik meg -  ezek a konzervált identitás keresésének jelképei.