A tárgy helye - DESIGN HÉT 2008

2004-ben rendezte meg először a Magyar Formatervezési Tanács az októberi Design hetet, bízva abban, hogy a hazai formatervezés elég érett arra, hogy folyamatossá tegyen egy ilyen eseménysorozatot. Az eredmény messze több volt a vártnál: kinőtte a keretet adó őszi fesztivált, kinőtte a galériákat és egyetemeket, és mint egy eleven kölyök, saját teret követelt magának. Most, az ötödik alkalommal már egész Budapestet behálózta, és a kiállítások, díjak, előadások, design túrák mellett olyan eredeti műfajokban is sikeresen startolt, amelyek a közönséget is bevonták a programokba.

 

Úgy tűnik, ami az ötleteket és a műfajok gazdagságát illeti, Budapest szinte vetélkedhet a londoni design fesztivállal. Jó irányba mutat az idénre kijelölt hívószó, a Párbeszéd, amely tárgy és használó, tervező és gyártó, múlt és jövő viszonyát is kifejezi, aktivitást, részvételt, önálló szempontok kialakítását ösztönzi. Az igény láthatóan komoly, a fogyasztók, főként a fiatalok fogékonysága a problémára reagáló tárgyformálás iránt megvan. De azért ez nem minden.

 

Egyelőre maradjunk az eredményeknél. A bőséges kínálat tíznaposra duzzasztotta a sorozatot, ezalatt több mint 50 rendezvény zajlott le, a kiállítások többsége még tovább látható, de a performanszok, divatbemutatók, előadások, workshopok egyszeri alkalmak voltak. A tíz nap alatt zajlott az ötödik születésnaphoz kapcsolódó akció, amikor a városban 50 üzlet kedvezményesen kínált hazai és külföldi design termékeket. Neves külföldi vendégelőadó is érkezett Marcel Wanders személyében, aki a MOMÉ-n tartott előadást és konzultációt. A WAM Design Galéria idehozta a cseh, osztrák, szlovák és magyar anyagból összeállított, 120 tervezőt felvonultató, Európát bejáró Design Match 08 című kiállítást és egy erős olasz válogatást, az Italian Design on Tour című bemutatót, utóbbihoz esténként igazi olasz hangulatú divatshow is járt.

 

Divatból általában erős volt a kínálat, az egyedi cipőművektől az interaktív felnőttjátékig. Több divatbemutató az idei Design hétre jellemző környezettudatos gondolkodás jegyében zajlott, például a Merlinben megrendezett Ökosztüm-est. Ezt a vonalat a bútortervezés is követte: a Karton Art Galériában rombútorokat "restauráltak" hullámkartonnal, a Desidea a beltérbe tervezett design kukákat állított ki. A Magyar formatervezési díj nyerteseinek tárlatához egy öt évnyi visszatekintés is csatlakozott és itt landolt az Európát végigjárt Taste MOMEnts, a MOME vándorkiállítása. A három anyag közös szerepeltetése megerősítette azt a paradoxont, amely a tehetséges, jó problémaérzékenységű hazai tervezők és a termékek gyártásához szükséges ipar hiányát állítja szembe egymással.

 

A párbeszéd része volt a már hagyományos túraprogram, amely az idén budapesti hoteleket nyitott meg a közönség előtt, galériákat és boltokat foglaltak el a fiatal illusztrátorok, a programokban részt vettek a design folyóiratok és sok-sok kiállítóhely. Új volt a gasztronómia és a design egymásra találása, és a nagyobb tervező cégek részvétele, mint a Városi Tájkép Csoport, az Ivanka Beton vagy a Gepetto Stúdió, amitől a Design hét valóban azt nyújtotta, amire szükség van: bepillantást a folyamatokba. Már csak az a nagy lépés hiányzik, amely a magyar designt valósággá teszi: az ipari háttér. Mert enélkül hiába ontják a tervezők az ötleteket és a szervezők a kommunikáció ezerféle formáját, hiába nyílt meg végre az Erzsébet téri Design Terminál és hiába áll át a fogyasztók szeme a dekoratív tárgyról a használható, ötletes, mai igényekre tervezett termékre. A design nálunk egyelőre látványos, nagy formátumú hiány.