 |
|
Bizonyára jól döntött Dombóvári Tibor, amikor elhatározta, hogy a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeumban rendez kiállítást. Helyszínül ráadásul nem a Galéria fotókiállításokhoz "szoktatott" kamaratermét kérte, hanem az egyik emeleti nagyteremben rendezte be Az én tengerem című tárlatot: fotókiállításon soha még ennyi ember nem gyűlt össze Miskolcon (párdon, a kettőspont után odakívánkozik: mióta az eszem tudom). Hozzávetőleg háromszáz, vagy tán még attól is több ember gondolta úgy, hogy a megnyitó eseményre kíváncsi. A tér befogadóképességének köszönhetően a rendezvény éppen a megfelelő zsúfoltság érzését keltette. A tömeg tehát: telitalálat. |
 |
| Bizonyára jól döntött Dombóvári Tibor, amiért ezt a kiállítást nem valamelyik nagyáruház Gazdaságos Galériájában, vagy egy reprezentatív autószalonban, netán egy szálloda halljában rendezte meg, még ha a képsorozat ezekben a terekben is tisztességgel megállná a helyét. Sokakban felmerülhet, hogy akármennyire is tetszetősek ezek a képek, nem a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum nagytermében az igazi helyük. Talán igazuk lehet abban, hogy nem feltétlenül áll jól ezeknek a képeknek az a mesterkélten köréjük kerített "művészi" attitűd, amire önismétlő megfogalmazásaival minduntalan próbál ráerősíteni megnyitó szövegében dr. Papp Gábor, a National Geographic főszerkesztője: művészi színvonalon megfotózott képekről beszélni a Miskolci Galériában olyan, mint egy Túró Rudi Múzeumban a kaukázusi kefirt méltatni. Beél Flóra asszony örülne a szép-felszínes asszociációknak, de alapjában véve hely-telennek gondolhatja a döntést: a kefir is lehet művészi, de ezúttal nem kefirgalériában vagyunk. |
 |
|
Bizonyára jól döntött Dombóvári Tibor, amikor a National Geographic főszerkesztőjét kérte fel kiállításának megnyitására - talán nem ünneprontás azt feltételezni, hogy a degeszre tömött nagyterem látványáért ő is felelőssé tehető. A főszerkesztő finoman szólva is a bizonyítványt magyarázza, a művésziességet - a feszengő tömegen látni - már az unalomig hangsúlyozza. Mellőzhető lenne ez, hiszen jó képekről van szó. Idevaló képekről is. Nem vagyok ugyan járatos a búvárfotózás szakmájában (sem), nem tudom megítélni, igaza van-e a főszerkesztőnek akkor, amikor folyton a búvárfotózás csúcsát említi. Folyton azt bizonygatja: higgyék el, amit látnak, az az egyik legjobb búvárfotós képsorozata. Jóvanna, elhiszem. |
 |
| Egri Mátyás mail art |
|
Végre Debrecenben is lesznek már tradíciói a küldeményművészeti kiállításoknak: idén ősszel már a második mail art kiállítás lesz látható az Egyetem Közgazdaságtudományi Kara Aula Galériájában. Az Egyetem a Spanyolnátha művészeti hálóteremmel (www.spanyolnatha.hu) és a Magyar Elektrográfiai Társasággal rendez majd közös nemzetközi mail art kiállítást R_evolució címmel. A Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény tevékenységének köszönhetően Miskolcot az első, Szabadság - Utazás című debreceni mail art kiállítás megrendezéséig joggal nevezhettük az észak-kelet magyarországi régió mail art végvárának. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a küldeményművészetről ebben a régióban annyit lehetett tudni, amennyit a Marcelland tudatni engedett: hisz gyűjteményéből rendeztek mail art kiállításokat Miskolcon, Tiszaújvárosban és Mezőkövesden. S köztudott, hogy a magyar küldeményművészetre a millennium esztendejében a Marcelland tette fel a koronát azzal, hogy a Városi Sportközpontjában rendezett Aranycsarnok karácsonyi vásár különtermébe installált nemzetközi tárlat megnyitójára a világon első alkalommal a Magyar Posta (e sorok írójának) kézbesített postacsomagként élő embert. |
 |
| Láng Eszter Solute XVII |
|
Jó választás a Szabadság / Utazás téma egy a hagyományteremtés szándékával életre hívott mail art tárlatnak: alkotóknak, rendezőknek kellő szabadságot adnak e hívó szavak. A küldeményművészet, jellegénél fogva, a legtöbb helyen nem válogatós: a világban általánosan elfogadott mail art etika szerint nincs előválogató szakmai zsűri, legfeljebb a legjobb alkotások készítőit jutalmazni kívánó - jobb esetben szakmai - díjzsűri áll össze, hogy a nagy mail-katyvaszban felmutatható legyen valamiféle irányadó érték - az alkotók és a nagyközönség számára. Persze sok veszélyt rejthet magában, hogy minden a falakra - jelen esetben a levegőbe lógatva is - kerül, hiszen amatőrök és profik békés egymás mellett élését kell a rendezőnek megteremtenie. Talán egyetlen más műfaj sem viseli el látványos torziók nélkül könnyűszerrel ezt a keverést-habarást. A mail artnak azonban jól áll, ha nem tompítják e keveredésből is adódó harsogását - ám ennek felerősítése azonban sokat árthat (art-hat) neki: ha van olyan, akkor szétaprózza a közös gondolatot. Márpedig a mail art kiállítások szinte kivétel nélkül tematikusak, egy előre meghatározott témával, hívó szóval invitálják a világ számos országában élő művészetet. Debrecenben hazánkon kívül képviselte magát Szlovákia, Románia, Franciaroszág, Németország, Uruguay, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium. |
 |
| Zsubori Ervin mail art |
|
A szervező-kurátor a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kara Világgazdaság és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének vezetője, Láng Eszter - aki maga is foglalkozik képzőművészettel - jó érzékkel nyúlt a művekhez: helyesen ítélte meg, hogy mely műveket kell bekeretezve kiállítania és melyeket kell egy kötélre felcsipeszelve szerepeltetnie. Az előbbiek műtárgy-jellegére hatásosan ráerősít a visszafogott, elegáns keret, az utóbbiak a levegőbe beszélve üzenik a lehető legtöbbet. Ám nem olyan egyszerű, hogy amelyik kétdimenziós (egyoldalas) mű, az majd az üveglap alá kerül, és amelyik háromdimenziós (pl. a boríték hátlapjára készült a mű "folytatása"), annak automatikusan a hintázás, a körüljárhatóság adhatja meg a legteljesebb értelmét. A rendező a munka során "beáldozhat" olyan műveket, melyek hátoldalán is kitűnő műalkotások szerepelnek, és felcsipeszelhet olyanokat, melyek műtárgy-jellegére az üveglapok ráerősíthettek volna. A hívó szavakat különböző nyomhagyó eszközökkel képpé varázsoló mail artosok műveiből egy rutinos kiállítás-rendező rövid idő alatt számos különböző történetet tud kép-írni, és az általa választott egyik lehetséges történet részleteit a színek, hangulatok gondolatritmusával tisztességesen ki tudja dolgozni. Láng Eszterről elmondható, hogy érti és újra tudja teremteni a rendet, felfedezi a korábban soha nem volt közöset egy elektrografikus és egy fotóművész ars poeticája között. E tárlatnak kimondottan jól áll, hogy a kiállítótér nem galériaként szolgál, bár az alkalmi paraván-rendszer minden bizonnyal nem most vizsgázik első alkalommal a kari aulában ill. aurában. Kíváncsian várjuk az őszi tárlatot! Kiállítók: Bobovská Zuzana - Slovakia, Balázs Brigitta - HU, Berecz András - HU, Berjac - France, Bitka Pawel - Poland, Budaházi Tibor - HU, C. Boyer Daniel - USA, Chirilă Diana - RO, Craciun Barbu Florin - RO, Craciun Gheorghe - RO, Craciun Judit - RO, Della Vedona Michel - France, Djukić Emina - Slovenia, Egri Mátyás - HU, Fleiss Dorothea - D, Franck Yannick - Belgium, Gábor Áron - HU, Gábor József - HU, Găina Dorel - RO, Gál Barbara - HU, Galántai György - HU, Gubis Mihály - HU, Jámbor Zsófia - HU, Jukic Dragan - D, Kántor József - HU, Korcsmár Eszter - HU, König Péter - HU, La Mattina Torquato - Italia, Labancz-Cismaşiu Ágnes - RO, Láng Eszter - HU, László János - HU, Lődör DÁniel - HU, Lux Antal - D, Millesime/Sinepress - HU, Mira - RO, Németh Attila - HU, Olasz Attila - HU, Padin Clemente - Uruguay, Papp Lajos - HU, Pósán Balázs - HU, Rădulescu Alexandru - RO, Repászki Béla - HU, Repászki Ferenc - HU, Rościecha Agata - Poland, Sipos Loránd - HU, Sós Evelin - HU, StraDA DA Ravenna G. - Italia, Stroe Krisztián - HU, Szabó Ilona - HU, Szép Katalin - HU, Szirányi István - HU, Taskovics Éva - HU, Tuzson-Berczeli Péter - HU, Valkó László - HU, Varga Petra - HU, Vasile Carmen - RO, Vass Tibor - HU, Vermeulen Guido - Belgium, Zenon Miguel Jimenez - Espagne, Zsubori Ervin - HU |
