Tér és látomás

Képző


budapestfiction_cannelletanc_alkotasa.jpg
Cannelle Tanc alkotása

A kiindulópontot Cannelle Tanc térképekből kivágott munkái jelentették, aki egy-egy város turistatérképét addig faragja, amíg csak pókhálószerű csipke nem lesz belőle, a háztömbök helyén átlátni a lyukakon, csak a város szerkezete marad meg, és ezzel együtt a rá jellemző sűrűség vagy rend, vagy éppen káosz. New York szigorú osztásaiból, Párizs körkörösségéből, Peking és Mumbai egyenlőtlenül rendeződő városnegyedeiből Tanc tárgyat formál, lépegető alakot vagy rogyadozó gömbformát, madárfészket, öblöt. Vagy egy-egy épületet fotóz le úgy, hogy a látvány elő kifeszíti ezt a térképből maradt hálót, azon keresztül látjuk a házakat, az utcarészletet. A város lelke rávetül a házra, mint valami könnyű látomás, rész és egész álomszerű viszonyba kerül egymással.

 

budapestfiction_kitchenbudapest_01.jpg
A Kitchen Budapest Budapestje

Stenczer Sári kurátor ehhez a különleges helymegjelölő gesztushoz a Kitchen Budapest három fiatal kutatóját hívta meg. Feles Dániel, Bujdosó Attila és Gergely Krisztián Budapest térképét dolgozták meg egy szkripttel, széttolták vagy összehúzták a kartográfia rendszerelemeit: fókuszt adtak hozzá. Mindenki megjelölte rajta a saját fontos helyeit, az otthonát, munkahelyét, kedvenc kocsmáját, helyeket, amelyek számára érzelmi töltéssel bírnak. Ezek a pontok szervezik a szubjektív térképüket, körülöttük szűkül vagy tágul a két dimenzióban leképezett városi tér. A végeredmény mindhárom esetben egy fekete-fehér, gömbszerű forma, a ?submap?, ami azért Budapest marad, de kiemeli a saját helyeket, az emlékek, érzések, hangsúlyok pontjait.

 
Mintha egy idegekkel sűrűn átszőtt, hatalmas szem nézne ránk a falról, amelyen a Kálvin tér környéke a legsötétebb, legforróbb jelenlét helye, kijjebb kicsit lazulnak a viszonylatok, megint valahol összesűrűsödik az utcák szövevénye, aztán a széle felé egyre lágyabb, alig észlelhető átmenetekké oldódik. Egy kisebb szobában a falra vetítve forog ugyanez a szubjektív térkép, ez már az ötletből továbbfejlesztett, hamarosan a netre is fölkerülő interaktív változat, amelyikből bárki deformálhat magának saját szubjektív Budapestet.
 
A hipervalóság ezen a ponton nagyon is közel áll a megélt realitáshoz. A helyek érzete, a mentális térképrajzolás módszere egyre népszerűbb az építészet, a szociológia vagy a társadalomlélektan területén. Most a képzőművészet és a digitális technológia között létrejött egy olyan navigációs eszköz, amelyik egyszerre térképezi föl a külső és a belső teret, a fizikai koordinátákat egyesíti a lelkiekkel. Látványnak fantasztikus, eszközként még nagy jövő vár rá, és nehéz helyzet elé állítja azt, aki el akarja dönteni, hogy művészeti alkotás vagy tudományos innováció, amit itt lát.