A kiindulópontot Cannelle Tanc térképekből kivágott munkái jelentették, aki egy-egy város turistatérképét addig faragja, amíg csak pókhálószerű csipke nem lesz belőle, a háztömbök helyén átlátni a lyukakon, csak a város szerkezete marad meg, és ezzel együtt a rá jellemző sűrűség vagy rend, vagy éppen káosz. New York szigorú osztásaiból, Párizs körkörösségéből, Peking és Mumbai egyenlőtlenül rendeződő városnegyedeiből Tanc tárgyat formál, lépegető alakot vagy rogyadozó gömbformát, madárfészket, öblöt. Vagy egy-egy épületet fotóz le úgy, hogy a látvány elő kifeszíti ezt a térképből maradt hálót, azon keresztül látjuk a házakat, az utcarészletet. A város lelke rávetül a házra, mint valami könnyű látomás, rész és egész álomszerű viszonyba kerül egymással.
Stenczer Sári kurátor ehhez a különleges helymegjelölő gesztushoz a Kitchen Budapest három fiatal kutatóját hívta meg. Feles Dániel, Bujdosó Attila és Gergely Krisztián Budapest térképét dolgozták meg egy szkripttel, széttolták vagy összehúzták a kartográfia rendszerelemeit: fókuszt adtak hozzá. Mindenki megjelölte rajta a saját fontos helyeit, az otthonát, munkahelyét, kedvenc kocsmáját, helyeket, amelyek számára érzelmi töltéssel bírnak. Ezek a pontok szervezik a szubjektív térképüket, körülöttük szűkül vagy tágul a két dimenzióban leképezett városi tér. A végeredmény mindhárom esetben egy fekete-fehér, gömbszerű forma, a ?submap?, ami azért Budapest marad, de kiemeli a saját helyeket, az emlékek, érzések, hangsúlyok pontjait.
