A test meséi

Képző

Az Opus Magnum cím az alkimisták ?nagy művére? utal, az anyag szellemmé alakulásának misztériumára. Csupán az anyag szokatlan ebben az aranycsináló laboratóriumban: maga a női test, az életet adó, vágyat keltő és kielégítő, magántulajdonként kezelt vagy fogyasztásra szánt, erotikában és pornográfiában, szenvedésben és érzelmekben, hatalomvágyban és aberrációban mindennek a csúcsán álló meztelen női test. Natalia LL ebből az anyagból ismétli meg a Naprendszer csillagképeit ? performanszában meztelenül áll egy mezőn és a testtartásával, a fűre nehezedő teste alátámasztási pontjaival rajzolja ki az északi féltekéről látható csillag-alakzatokat. Majd beöltözik a germán mitológia nőalakjának jelmezeibe, és egy erdő szélén neccruhában, virágkoszorúval, karddal és pajzzsal harcol a 20. század láthatatlan szellemei ellen. Banánt tol a szájába, virslit eszik egyértelműen kéjes pillantások közepette, szőke buksija kockáról kockára ismétlődik, ahogyan habzsolja a fallikus formát. Orchideák hosszú, kiálló bibéjén csúszik végig a kamera tekintete, egy filmjében a szeretkezés ritmusával mozog a bibe és mögötte a húsos virág, előre-hátra, szinte halljuk a lihegését.
 Brünhilda

Natalia LL az 1970-es évek óta formál szerepeket a női lét paradoxonjaiból, de nem típusokat jelenít meg, ahogyan Cindy Sherman: fotói, videói, filmjei és digitális vagy festett nyomatai a test jogát perelik vissza a politika, a bigottság, a lelki torzulások, a nemi kiszolgáltatottság és a mindent elborító fogyasztói attitűd erőszakosságától. Az evés, az alvás, a szeretkezés, a boldogság jogát, a csúnyaság, az öregség jogát. Nem csak huszonéves, szőke, nagyszemű lányokat látunk, hanem középkorú, hízásnak indult asszonytesteket, amint körbefonja őket egy cső, majd az arcukon gázmaszkban végződik. Gyakran használja a megkettőzés eszközét, egymásra exponálja egy test két mozdulatfázisát, és ezzel esetlegessé teszi a beállítást, viszont megerősíti magát az ábrázolt helyzetet. Több műben is eljátszik a saját nevével, vagy a női testből épít ábécét. Egy hetvenes években született munkájában a férjével látjuk szeretkezni, a sok kisméretű fotóból kreál egyetlen mondatot.

 Koponya

Az önmagát szexuális fogyasztásra felkínált nő, a banális és megalázó szerepeket közönnyel elfogadó test újabb és újabb változatai nem túl kedvező képet vetítenek a tulajdonjogra épülő, férfi központú társadalom elé. Mégsem elsősorban a társadalomkritikai olvasat visz közel a művekhez: azok inkább a lét teljes megtapasztalásáról beszélnek. A behatolásról, a szex és a világ megértésére irányuló törekvés analógiájáról. Az intim tér, a létezés koordinátái a test totális megélésével rajzolódnak ki Natalia LL munkáiban.