Többek között Élesdi Bodoni Dombi Zsolt, valamint Horváth Krisztián, Kucsora Márta, Szász Sándor festészete, és a Derkovits ösztöndíjban részesült Juhász Dorka alkotásai láthatók hamarosan az Ernst Múzeumban. A kiállítással az Élesdi Művésztelep ünnepli fennállásának 10 éves születésnapját.
Negyedszázados múltja van már a művészet történetében annak, hogy a "másik hazából", Erdélyből csoportokban kapcsolódnak be képzőművészek a magyarországi művészeti életbe. Még ha itt is tanulnak, más: felkavaró és erjesztő a szellemiségük. Egyénenként különböző utakon járnak, és mégis összetartoznak (lásd a MAMÜ - Marosvásárhelyi Műhely - számos budapesti kiállítását és galériáját), számos kívülállót is vonzva maguk köré; nyugtalanok és dinamikusak, intenzív vitákra ösztönzik barátaikat és közönségüket; gondolkodásuk természetes és természetközeli. Mindebben különböznek az utóbbi évtizedek magyarországi művészeti életének jellemzőitől, viszont megtermékenyítik azt. Nélkülük már nem írható meg a magyar művészet története, melynek figyelmét a megszokottnál tágasabb földrajzi régióra kell szükségképpen kiterjeszteni.
Az Ernst Múzeum korábban a MAMÜ, újabban A 40-es évek, a Felezőidő és a Közös tér című nagy kiállításaival mutatott be egy-egy témakört, csoportot, korszakot, a romániai magyar művészetből is. Az "élesdiek" megjelenésével azonban alapvetően megváltozott a helyzet: határok nélkülivé vált. Hiszen az után, hogy 1995-ben egyszerre öt fiatalember nyert felvételt Marosvásárhelyről a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, 1996-ban már művésztelepet alapítottak a Rézhegység és a Királyerdő közt, Élesden (Aleşd), Romániában, ahová évente visszajárnak. Tizenhárman voltak akkor, magyarországi kollégáikkal együtt, később még tizen csatlakoztak hozzájuk, néhányan pedig csak egy-egy alkalommal töltötték a nyarat a Sebes-Körös partján, Nagyvárad és Kalotaszeg között.
Elsősorban festők, akik mára olyan képtípusokat dolgoztak ki, melyekben "határok nélkül", egybefonódva jelennek meg a 20. századi művészet mély árkokkal elkülönült nagy irányai is: a figuratív és nonfiguratív, konceptuális és érzéki, ábrázoló és elvont, spirituális és mágikus képi gondolkodás, a "high and low" világa.
Kortárs művészetükben egyedülálló ez az elementáris képalkotó erő, mely emblémák, alkímiai módokon előállított anyagok útján is, pszichedelikus színvilággal és formaképzéssel érzelemgazdag, a valóságot és képzeletet, fizikalitást és érzékenységet hordozó festészetet teremtett.
A kiállítás szervezője Kokas Nikolett, a kapcsolódó kiadvány szerkesztője Csanádi-Bognár Szilvia művészettörténészek.
A kiállítás helyszíne: Ernst Múzeum, 1065. Budapest, Nagymező u. 8.
A kiállítás látható: 2007. január 25. - március 7.
Nyitva tartás: naponta 11-19 óra között, hétfőn zárva
