(MTI) - Már kora este sokan sétáltak a Városligetben, de autó is akadt jócskán: a koncertek és a múzeumi rendezvények miatt egyetlen szabad parkolóhely sem maradt. A Vajdahunyadvár kerengőjébe háromnegyed hatkor jónéhányan kukucskáltak: milyen is lehet az az abszintos, békebeli zenés kávéházi éjszaka?
A Ráth György múzeum előtt is hosszú sorok alakultak ki: sokakat vonz Magyarországon a japán kultúra. Az izgalmas beharangozású illatvetélkedő, a japán kardvívás története, a gyerekjátékok, a filmvetítés mellett nem kevesen a kedvezményes áron kínált sushi miatt is beálltak a sorba. Az állandó tárlatoknak - mint a "Hamvas őszibarack és mohamedánkék" - szintén nagy volt a látogatottsága.
A Petőfi Irodalmi Múzeum tárlóiban a régi nagyokkal, előadótermében pedig a kortárs magyar irodalom színe-javával várta a látogatókat. Jöttek is rengetegen, hamar megtelt a nagyterem, volt, aki több "turnust" is végighallgatott. A könyvárusok és a büfé sem panaszkodhatott a forgalomra.
A Bajor Gizi Színészmúzeum teraszán olyan sztárok jelentek meg, mint Hegedűs D. Géza, Kútvölgyi Erzsébet, Pogány Judit és Paudits Béla - ezúttal olyan színészek, akik gyakran alakítanak állatokat. Természetesen sok szó esett A dzsungel könyvéről és a Macskákról is.
Barátaink, a színészek címmel nyílt ugyanis itt szombat délután egy egészen különleges időszakos fotógyűjtemény, amely színészeket ábrázol kedvenc állataikkal. Karády Katalin, Kiss Manyi, Bajor Gizi, Gobbi Hilda, Bulla Elma ritkán látott fotói láthatók a kiállításon, amelyet Alföldi Róbert nyitott meg, Dorka kutya kedves gazdija. (Dorka kutyus nem tudott jelen lenni - idős kora miatt fel volt mentve a szerepléstől.)
A budai Várban is régen sétáltak ilyen sokan, mint ezen az éjszakán. A főszereplő kétségkívül Munkácsy volt, és A lusta, ásító inas: a nagyszabású kiállítás és az új szerzemény megtekintéséért félórákat, órákat is sorba kellett állni.
Ezrek hallgatták a koncerteket, a gyerekek pedig élvezték a középkori vásárt, amely összefoglaló címe volt a 6-12 éves korú gyermekeknek szánt művelődéstörténeti játszóháznak. A múzeumi boltban és a kávézóban késő éjjel is zajlott az élet.
Minden olyan múzeumi programnak különösen nagy sikere volt, amelyik kapcsolódott valamilyen módon a gasztronómiához vagy a divathoz, mint például a Magyar Nemzeti Múzeum " Vagy megeszlek, vagy egyél meg" kiállítása, amely a XI. századtól a XIX. századig foglalja össze az étkezési kultúrát. Nagy érdeklődés kísérte az olyan "interaktív" feladatok megoldását is, mint a női kalap és cilinder, fez és vendéghaj, magyar süveg és gyöngyös párta készítésének titkai.
A Magyar Természettudományi Múzeum az Ezeregyéjszakát idézte meg, varázslatos utazásra invitálva a gyémánthegyek, a keleti csemegék, a dzsinnek és a táncosok titokzatos világába.
Az Iparművészeti Múzeumba ellátogatók úgy érezhették magukat, mint a szerencse fiai: a kártya, a játék és a szerencse a három fő témája az egyik kiállításuknak, amelyhez kapcsolódva bepillantást nyerhettek a látogatók a kártyatörténelembe, a trükkökbe, a kártyával való jóslásokba is.
"Bécs, Berlin művészetszeretői már régen tudják: a múzeum mindenkié: a kultúra nem egy megközelíthetetlen, rideg valami, amit csak kevesen értenek, hanem egy nagy kaland, amiben bárki örömét lelheti, éljen az ország bármely részében, legyen egy- vagy százegy éves" - írta Bozóki András kulturális miniszter a Múzeumok Éjszakájának programajánlójában.
Szent Iván éjjelén úgy tűnt, egyre többen lelték örömüket a kultúrában Budapesten. (Panoráma)
