A tárlat egy képzeletbeli utazásra hívja a látogatókat, ennek során felfedezhetik az 1918 előtti Magyarország elfeledett pincészeteit, messze földön híres borait. Mód László, a kiállítás rendezője szerint azon túl, hogy leírást olvashatunk az adott italról, a borcímke egyben fontos kordokumentum is. A címkéken a történelmi korok is rajta hagyták a bélyegüket, hiszen különböző hatalmi jelképek bukkanhatnak fel rajtuk, kifejezve ezzel az adott korszak ideológiáját. A címkék változatossága ráirányítja a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medence szőlőtermő tájain milyen sokféle bort termeltek és palackoztak.
A határon túli magyar területek közül bemutatkozik a ma Szerbiához tartozó versec-fehértemplomi borvidék is; a verseci nedű kézzel festett borcímkéje a világháború előtti időszak korhű lenyomata. A látogatók képzeletben szintén bebarangolhatják az aradi borvidéket. Itt termett a világhírű ménesi aszú, mely a tokaji aszú testvérének tekinthető, és amelyet a Habsburg udvarban is előszeretettel fogyasztottak.
A tárlat legrégebbi darabja egy 1870-ből származó zalaszabari borcímke. Az elfeledett szabari bor az 1890-es évek londoni borvilág kiállításának aranyérmes itala. Mivel a modern értelemben vett borcímkék megjelenésével és széleskörű elterjedésével szorosan összefügg a palackok használata, ezért a tárlat olyan borosüvegeket is bemutat, amelyeket a XIX-XX. század fordulóján használtak.
