A kiállítást az Opera Galéria mutatja be, amely egy ideje kortárs külföldi művészeket kínál a hazai szcénában, egyedi látásmódú, nemzetközi viszonylatban még nem az élvonalban számon tartott alkotókat, akiknek munkái a magángyűjtők izgalmas felfedezettjei lehetnek. Patrizia Gucci, a cégalapító unokája, a divatház egyik különleges, sokoldalú tehetséggel megáldott munkatársa. Japán hatású, egyedi ékszereivel, belsőépítészeti ötleteivel, mozaikjaival és nem utolsó sorban sok nyelven közönségsikert aratott regényeivel igazán nem mindennapi személyiség. Sokáig csak a családi cég imázsán munkálkodott, de alkotói fantáziája mára messze túllépett a divat, a lakberendezés és a média hatókörén. Jó évtizede kezdte bemutatni erős atmoszférájú vásznait, melyeken az olajfestékhez néha aranyfüstöt is kever. Az Opera Galéria most toscanai ihletésű tájképeiből válogat, melyek nyugodt, harmonikus összképe arról tanúskodik, hogy festői látásmódja a többi alkotói területtől teljesen függetlenül kezeli a tárgyát.
Minden képe csapdába ejti a nézőt: ahogyan ráközelít a vízszintesekből és függőlegesekből logikusan komponált tájra, a határozott, pasztózus ecsetvonásokkal, a dús kolorittal egy valódi táj élményét közvetíti. Mégis, ahogyan kidolgozza a részleteket, lassan eltűnnek a környezet elemei, a fák iránnyá finomodnak, a színek atmoszférává, hangulattá, és ott áll előttünk az absztrakcióban megsemmisült valóság, a felszín mögött transzparens lényegként átvilágító gondolat. Így lesz a toscanai domb mélykék, az esteledő ciprusliget méregzöld, a két olajfa környezete lángoló vörös síkok kompozíciója, így varázsol a festő a látványból szemléletet, lebegő, tértől és formától teljesen elszakadt, anyagtalan közeget, amiből visszafelé mégis az egész és a részletek is precízen kibonthatók, ha a néző a kép láttán ösztöneivel végigköveti a képalkotás folyamatát.
A költői fogalmazás itt nem mond ellent a valóságérzékelésnek: a távolról szemlélt táj egyszerre emlék, vibrálás, a levegő dinamikus játékában feloldódott szín, illetve megélt, konkrét tapasztalás. Gucci festményei nem a képeslapok Toscanáját hozták a tavaszi Budapestre, hanem az időtől és helytől független szépség üzenetét.
