| Tóth Gyula az ország egyetlen keszonfotósa, és mint ilyen az egyetlen személy, akinek közvetítésével a kívülállók megismerkedhetnek a föld alatt folyó munka látványával. A kiállítás aktualitása - a téma és a képek önmagukban való érdekességén és különlegességén túl -, hogy most zajlik a Főpolgármesteri Hivatal Főépítészi Iroda és a DBR Metró Projekt Igazgatóság által közösen kiírt tervpályázat a 4-es metróvonal első 10 állomása utasforgalmi tereinek építészeti megoldására. Azt gondoljuk, hogy a pályázók segítségére lehet a "felöltöztetendő" helyszín bemutatása.
"Gyermekkori szerelmem a fotózás. Pályafutásom során 1972-től a Magyar Távirati Irodánál kaptam lehetőséget álmom megvalósítására: fotóriporter lettem. Az itt töltött több mint 25 év alatt, a lelettől a bányáig, a divattól a metróépítésig mindent fényképezhettem. A témák sokszínűsége az állandó mozgás jelentette számomra az életet, s jelenti ma is. A Metrót gimnazistaként 1968-ban a II-es vonal átadásakor ismertem meg. Osztálytársaimmal szórakozásból "mozgólépcsőzni" jártunk, ami újdonságnak számított a fővárosban. A III. Metró építését 1972-től kezdtem fényképezni és végig is kísértem átadásáig, de végigfotóztam a Kisföldalatti rekonstrukcióját is. Munkáim során bejártam az egész világot, megörökítve hazai illetve külföldi politikusokat, eljutottam nagy építkezésekre /Bajkál-Amur vasútépítés, koreai vízerőmű, Kuvait főváros építése, az egyesült Németország fővárosa, Berlin teljes átépítése, stb./, de megjártam néhány háborús helyszínt is. Számtalan kiállításon szerepeltem pályafutásom során, s több díjat nyertem. Örülnék, ha képeim ötleteket adnának a 4-es metró építéséhez, s örülnék, ha az új metró építését is követhetném kamerámmal." Tóth Gyula 2004. január |
 |
| "Mint az életben minden induláshoz adottság és egy csipet szerencse kell, Tóth Gyulának pályája indulásához mindkettő megadatott. A 70-es évek elején, szuperszonikus pilóta felvételhez megfelelő egészségügyi vizsgálat után szervezete megfelelt, így Lehetőséget kapott, hogy a technikailag-műszakilag kiemelkedő, de az emberek szeme elől rejtett, mindenki érdeklődését kiváltó nagyberuházást nyomon követhesse kamerájával a föld alatt.
A túlnyomásos munkatérben, a keszonban, a sötétben, porban és sárban, épülő metró alagutakat, állomásokat és műtárgyait, valamint a technikával birkózó dolgozókat örökítette meg. Az embert próbáló körülmények között kellett olyan fotótechnikai megoldásokat alkalmaznia, kikísérleteznie, hogy a sötétben, a szürke szerkezetek, a mozgásban lévő fekete technika, és az izzadó emberek egyformán megjeleníthetőek legyenek a képeken. Sok órát töltött a föld alatt, megismerte az anyagokat, a kőzeteket, a technológiákat is. Tudását, tapasztalatát, veszélyt nem ismerő bátorságát azután külföldön is felhasználták különböző alagút, metró, és műszaki létesítmények építéseinél, ahol fényképeivel örökítette meg a jövő számára az múló időt és formákat. Képei könyvekben, szakmai ismertetőkben jelentek meg. Így ismerték meg sokan a félelmetes, ismeretlen föld alatti világot. Korábbi felvételei ma már értékes pótolhatatlan archív anyagnak számítanak." Bozsó Tamás 2003.december |
