Triznya Mátyás már ötéves korában elhatározta, hogy festő lesz. Az elhatározást tett követte: ahol egy kis felületet talált a budai Hegyalja úti lakásban, azt telefirkálta, egyelőre csak absztrakt stílusban. A szülők ezek után kénytelenek voltak színes krétákat és festékes dobozt ajándékozni neki. A karrier következő állomása a pesti Váci utcai piarista gimnáziumban következett, ahol a tananyagot elhanyagolva, most már az egész iskola örömére "Matyi" művésznéven befutott "festő" lett. A gimnázium másik büszkesége Pilinszky János volt, aki az év végi ünnepségen verseivel szerepelt, ugyanakkor Matyi az év folyamán festett képeit állította ki. Triznya bácsi, a finom, úri lábbelik mestere a piaristák szomszédságában a világhíres Váci utcai cipőboltot fiára akarta hagyni. Az üzleti szellem erősítésére a közgazdasági egyetemre küldte, de Mátyás már akkor is az önálló cselekedetek embere volt. Nem akarta megbántani apját és ezért csak titokban iratkozott be a Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályára, Varga Nándorhoz. Akkoriban ismerkedett meg kedvenc festőjének lányával, Szőnyi Zsuzsával, aki viszont a bölcsészkaron tanult. Máig sem derült ki, hogy a nagy festő vagy a lánya gyakorolt-e rá nagyobb hatást, de közel ötvenévi boldog házasság után megegyezhetünk abban, hogy mindkettő. 1944. március 19-én a német csapatok elfoglalták Magyarországot. Mi ezt előre nem tudtuk, és pont ezen a napon kötöttünk házasságot. A bombázások elől Zebegénybe menekültünk, ahol férjem Szőnyi István tanácsait követve folytatta a festést és az akvarellezést, a - sokak számára ismeretlen - Elekfy Jenő varázsos vízfestményeit megcsodálva. A háború után, most már nem a német, hanem a szovjet csapatok tartották megszállva az országot és helytartóik kegyetlen elnyomással fojtottak el minden függetlenségi törekvést. 1948 elején nekünk is menekülnünk kellett és Ausztrián keresztül a művészetek hazájába, Itáliába jutottunk. Triznya Mátyás festészete itt teljesedett ki, mivel történeti és filozófiai tudása visszhangra talált a latin kultúra emlékeiben, Ostia Antica, a Forum Romanum márvány oszlopaiban. Eleinte Cinecittá film-stúdióiban talált munkát, mint díszletfestő, majd mint trükk-operatőr. Olyan népszerűségre tett szert, hogy De Sicától Felliniig mindenki csak "Mattia ungherese": "magyar Mátyás"-nak hívta. De a festéssel soha nem hagyott fel. Rómában és a környező városokban több sikeres egyéni kiállítást rendezett és részt vett az olasz művészeti életben. Az Accademia Tiberina tagjává választotta és elnyerte a nagy Dante-érmet is. Mindez nem változtatta meg egyéniségét, továbbra is megmaradt a jó kedélyű, könnyelmű Matyinak, aki a lakásukban rendezett szombat esti "Triznya-Kocsma" estéken nagyokat mulatott barátaival, Szabó Feri jezsuita atyával, Sárközy Péter professzorral, Majorovits András heidelbergi orvossal. Majorovits doktornak támadt az az ötlete, hogy a Triznya képekből a gyönyörű német városban kiállítást rendezzen. Innen indult el aztán Triznya Mátyás nemzetközi karrierje, amely majd minden európai városban sikeres kiállítást (és az akvarellek eladását) eredményezte. Egy bizonyos ponton a filmes munkát abba is hagyta és csak a festészetnek élt. Sajnos nem sokáig, mivel az egészsége romlani kezdett és 1991-ben a festők védőszentje, Lukács evangélista napján, október 18-án Rómában meghalt. Hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak. - Róma, 2005. augusztus 28., Szőnyi Zsuzsa Megnyitó: 2005. október 14. 17 óra Köszöntőt mond: DR. SIMON LÁSZLÓ megyei múzeumigazgató A kiállítást megnyitja: DR. SZÖRÉNYI LÁSZLÓ, a MTA irodalomtudományi Intézetének igazgatója A kiállítás megtekinthető: 2005. október 14. - november 20. Nyitva tartás: hétfő, kedd kivételével naponta 9-től 17 óráig. A kiállítás helyszíne: 2000 Szentendre, Fő tér 2-5.
