| Turcsán Miklóst pályája kezdetén rendkívül gazdag képzőművészeti valóság vette körül, rangos művészekkel; azonban mindig önállóságra törekvő emberi habitusa, már ifjúkorában szilárd egyénisége, eredeti vonásokban bővelkedő művésztehetsége megvédte őt az epigon-szereptől. Tájékozódása inkább az egyetemes európai festészet konstruktivizmusa és szürrealizmusa felé irányult. A pálya első, kiterjedtebb időszakában - különösen a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején - tisztán szerkezetes, nonfiguratív művek éppúgy születtek, mint szürrealisztikus vagy organikus formákat felvonultató kompozíciók. Többször a hagyományos látványképzés erőteljes stilizálással dúsult fel keze nyomán, és különös szépségű, kellemesen motivált, dekoratívan fokozott festmények társultak a számban és jelentőségében mind gazdagabbá váló életműhöz. |
 |
| Csák Máté - Turcsán Miklós - Gyurkovics Tibor |
| Turcsán művészetét alapvetően a gondolati líraiság mind szélesebb és mélyebb feltárásának igénye határozza meg. Vagyis vállalja művészi tehetsége, küldetése által parancsolt feladatait, amelyek igen sajátosak a magyar művészetben, és minden jelenkori stílus, versengő tülekedés, érvényesülési láz fölé emelkedtek. Ezért nem érinti meg a ready made, sem a koncept végletes redukciója, de hidegen hagyja a posztmodern éppúgy, mint a visszaidézett történelmi avantgarde-stílusok. Inkább önmaga belső világa felé fordul, mintsem hogy pályatársainak törekvéseihez igazodna. Vállalja így a társtalanságot is kortársai közt, de egy határtalanul gazdag terrénumot, csakis a saját alkotói birodalmát nyerte meg vele. |
A művész a legtöbbször nem a megszokott, szimpla emberi életközeget korbácsolja fel izgalmassá, hanem amit fantáziájával kialakít, az maga különlegességekkel telített. Sokszor talányosan, rejtélyesen fogalmazza meg tartalmi mondanivalóját, ezért festészete mindig mély titkok hordozója, és soha nem köznapi, vagy földhözragadt: ünnepélyessé fokozott, de patetikus közhelyek, valamint olcsó technikai mesterfogások nélkül. Az eddigi életmű döntő jellemzője, hogy sokrétűségében, összetettségében szimultán képzettársításokra nyújt számunkra alkalmat. De eközben szinte sztereofonikusan zengő szín- és formaélmény teremti meg a szemlélőben az emelkedett szellemű, katartikus életérzést. Turcsán váratlan gesztusokkal, formaütköztetésekkel, prizmás törésekkel, egymásra torlódó, összegabalyodó képelemekkel, geometrikus fogantatású és térbe ékelődő síkokkal szeli át a valóság látványjegyeit. |
 |
| Turcsán Miklós legtöbb festménye mozgási energiával telített állapotban láttatja a képi tartalmat. Tehát a jelenségek átalakulásának folyamatát ragadja meg, amikor a szituáció már nem az, ami az inspiráló hatást kiváltó kiindulásból kiolvasható, s még nem az, ami a következő pillanatban a képzeletünkben vizuális élménnyé válik. |
 |
| A művész azt a paradoxont oldja fel sajátos festői eszközökkel és az egyik legpregnánsabb módon, ami abban mutatkozik meg, hogy fizikailag mozdulatlan táblaképen (és az abban kimerevített látványon) a célirányos mozgás, a haladás érzetét váltja ki - kinetikus effektusok nélkül. (Ebben több olasz futurista festő kései leszármazottja.) Turcsán azonban ennek a képi harmóniának képzése közben találó ösztönösséggel lépteti be a robbanó erejű elemeket, hogy az állandóság érzetét ütköztesse a dinamizmussal. A festmények helyzeti energiája így mozgási energiává alakul, de a kinetikus átalakulás vizuális izgalma összetett értelművé is gazdagítja a művész álmodott vagy emlékképi, közvetlen vagy lélektanilag mélyrétegű élményeit. |
 |
| Fontosabb életrajzi adatok
1944: születésének ideje. Helye: Szil (Győr-Sopron megye) Önálló kiállításai: 1972. Hódmezővásárhely, Medgyessy Ferenc Terem Művei megtalálhatók múzeumokban, képtárakban és magángyűjteményekben. "Requiem" című, 1979-es, nagy méretű olajfestményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A fenti szöveget Turcsán Miklós a kiállításon található katalógusából idéztük, írta: Aszalós Endre Fotó: a szerző |
