A Sárkányeregetés az örök vadászmezőkön című hatalmas festmény már a Virág Judit Galériába lépéskor valamilyen különös, éteri hangulatban lebegteti tovább a kiállítótérbe a látogatót, ahol aztán egészen nyakig merülhet az örök vadászmezők selymes füvében. Korodi Luca festőművész Örök Vadászmezők című kiállítása már címében is egy olyan közhelyszerű kifejezést helyez a középpontba, amely egyszerre veszi szó szerint és teszi idézőjelbe a mindennapok és a túlvilág, ember és természet kényes, válaszokat kereső viszonyát. Aki az örök vadászmezőkre távozik, nemcsak életét veszti, de egy olyan éteri közegbe kerül, ahol ember és állat, ember és természet egy harmonikus, soha véget nem érő nemes harcban élhet tovább.
Korodi Luca alkotásai ezt az ismeretlen, természetfeletti dimenziót a festmények jellegzetes alapjaként ismétlődő perzsa szőnyegmotívummal teremtik meg, amely más-más színkombinációkban, de folyamatosan elő-előbukkan a képeken. A populáris, olykor csomagolópapírra vagy pulóvermintára, sőt gyereknyomdára emlékeztető szőnyegmotívum azonban nem türemkedik ki erőszakosan vagy hivalkodóan a felületből: jótékony egységbe olvadva a ráfestett elemekkel néha kaotikus, de tökéletes illúziót kelt.
A szitázott szőnyegminta mellett ún. talált anyag is gazdagítja a termékeny festőfelületek sorát: a kockás vászonból - amely az erdei tisztáson leterített pokróctól az elemózsiás batyun át az abroszig több lehetséges kontextust is eszünkbe juttat - teljes természetességgel nőnek ki a fák, lepi el a havas domb, szánkózik rajta a kisgyerek. A fák között előtűnő kockás felület erősen emlékeztet a Twin Peaks című David Lynch-sorozat fekete barlangjára, ahol az a bizonyos vörös függöny éppen így, a semmiből tűnt elő. Talán nem véletlen, hogy a festőművész több alkotását is a Twin Peaks-nek szenteli, a kiállítás alatt pedig - a csicsergő madarak éteri hangja mellett - a film jellegzetes zenéje is felcsendül. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de ha már Twin Peaks, akkor kézenfekvő megemlítenünk a főhős Cooper ügynököt: a vezetékneve ugyanis megegyezik James Fenimore Cooperével, akinek írásaiban először szerepelt az "örök vadászmezők" kifejezés. Némileg ez is mutatja, hogy minden mindennel összefügg, akárcsak Korodi Luca kiállításán: nem minden az, aminek látszik, sosem tudhatjuk, hogy egy-egy réteg alatt mi rejlik, és hogy a párhuzamos dimenzióknak éppen melyik oldalán állunk.
Az Üdv című képen a valódi és éteri táj úgy olvad eggyé, hogy a cím egyszerre evokálja a paradicsomi tökéletes üdv állapotát, flamingókkal tarkított pazar színvilága viszont egy üdvözlőlap kedves, de mára közhellyé vált gesztusát is elénk idézi. Bár a képeken felsejlik Mednyánszky László és Kokas Ignác hatása, az alkotó markáns, kiforrott képi világának láthatóan nincs szüksége kapaszkodókra. A gazellára vadászó párduc folyamatosan űzi áldozatát, de az örök vadászmezőkön ez a küzdelem sosem teljesedik be - mint az igaz szerelem, amely soha nem szűnik meg lobogni.
