Halász András Budapesten született 1946. május 31-én. 1972-1976 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő és grafika szakát, ahol mesterei Iván Szilárd, Raszler Károly, majd 1972-ben párizsi tanulmányutat kapott. 1976-ban szervezője és résztvevője a főiskolán alakult művészcsoportnak, amely a Rózsa eszpresszóban mutatkozott be fluxus-jellegű akciókkal; 1979-ben képzőművészeti kört vezetett a József Attila Művelődési Házban.
1975-1979 között rendszeresen részt vett a különböző progresszív szellemű kiállításokon és akciókon. 1979-ben emigrált, először Párizsba ment, majd New York-ban telepedett le, azóta ott él. 1990 óta rendszeresen kiállít Magyarországon is. Festményeinek, festménysorozatainak mindig van valamilyen jól meghatározható témája-koncepciója. A 90-es évek második felében festett olajképein már egy képen belül látjuk a valóságot, a helyet, ahol él és dolgozik - műteremkép -, és a képzeletbeli világot, azt, amiről éppen gondolkodik - alkímiai szimbólumok ábrázolása -; a kétféle világ egymás mellettisége és ellentéte a kép témája és egyben formája is. Az új képek viszont nem szimbolikusak és nem konceptuálisak, hanem "igazi" festmények: műteremképek, műteremcsendéletek, amelyeken a lehető leghétköznapibb tárgyakat látjuk: asztal, szék, létra, festékes bödön. De nem az a lényeges, hogy mi látható a képen, hanem az a varázslat, hogy a jelentés nélküli, közömbös tárgyakból hogyan jön létre ez a metafizikus-meditációs hangulat, amely a képek legfőbb tartalma-hatása.
Károlyi Zsigmond Budapesten született 1952. április 4-én. 1971-1976 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol mestere Sarkantyu Simon. 1976-1981-ban művészettörténetet tanított a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskolában. 1981-1987 között rajztanár a Képzőművészeti Szakközépiskolában. 1987-1991-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa. 1990-től osztályvezető tanár (1998-tól tanszékvezető) a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakán. 1977: A chicagói Theodoron Fondation díja; 1982 és 1986: Makó város művészeti díja; 1986: pedagógiai működéséért a Szocialista kultúráért jelvény; 1986-1988: Derkovits-ösztöndíj; 1991: Munkácsy-díj; 1992: Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1993: KulturKontakt féléves bécsi ösztöndíja; 1995: a Kulturreferat der München ösztöndíja; 1997: Széchenyi professzori ösztöndíj. Főiskolai tanulmányai kezdetei óta festészetelméleti és művészetbölcseleti kérdések vizualizálása foglalkoztatja. Korai képein, fotóin, performance-ain és filmjein elemi grafikai jelek - a pont, a vonal, a festői gesztus nyomát hordozó sík, és pl. az azon ritmikusan sorolódó függőleges egyenesek (Egyenközű párhuzamosok, 1978), s kivágásként, más szempontból keretként "működő" paralelogrammák (pl.: Egyenes labirintus, 1977) - feszülnek a környezetnek. Az évtizedfordulón festett művei már egy univerzálisnak tetsző, ám nagyon is személyes, hiányos raszter-rendszer lenyomatait-ismétlődéseit rögzítik rejtélyes belső terek drámai kulisszái között, az intellektualitás és érzékiség hallatlan harmóniájában. 1997 körül fordulat következett be, amikor a monokróm, geometrikus-fakturális stílust egy sajátos, szimbolikus-figurális fogalmazásmód váltotta fel. Képein két fia, azok játékai és a gyerekkorba beszivárgó jelek rendeződnek csendéletté vagy archaikus képkivágások keretezte zsánerré.
Konkoly Gyula Budapesten született 1941. július 21-én. 1956-1964-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Hincz Gyula. 1971: B. de Paris nagydíja (csoportos); 1992: Munkácsy-díj. 1964-1965 között Bécsben, Olasz- és Franciaországban járt tanulmányúton. 1970-ben rövid Olaszországi tartózkodás után Franciaországba emigrált. Távollétében két és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. 1990-1991-ben Svédországban dolgozott. 1991-ben visszatért Magyarországra. 1992-1995 között a Janus Pannonius Tudományegyetem, Mesterképző iskolában tanszékvezető tanár. A 60-as évek közepén induló magyar neoavantgárd mozgalom egyik kezdeményezője, az Iparterv-csoport kiállítója volt. Főiskolás korában csatlakozott Csernus Tibor, Lakner László és Szabó Ákos szürnaturalista irányzatához és az általuk meghonosított és kidolgozott eszköztár felhasználásával (tárgyi zsúfoltság, visszakapart és cuppantott felületek) személyes hangú képeket festett. 1973-tól illusztrátorként tevékenykedett, könyvborítóinak száma megközelíti az ezret (többek között a Gallimard, az Hachette, a Robert Laffont, a J'ai lu, valamint az Albin Michel kiadók részére is dolgozott). Ugyanekkor plakátokat is készített (M. G. M., Warner Brs., Columbia, Walt-Disney, Gaumont, U. G. C. stb. cégek számára). A 80-as évek közepén tért vissza a képzőművészethez. Festett és plasztikusan formált elemekből szerkesztett, nagyméretű, installációszerű, narratív műveket alkotott, informelt és popot, fotórealizmust és geometrizálást társítva egymással látványos és mozgalmas együttessé. A nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulójára a Vigadó Galériában a plein air festészet látvány- és látszatvilágát tette képfelbontásos elemzés tárgyává. Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest.
A kiállítás helyszíne: st.art galéria, 1052. Budapest, Vármegye u. 7.
A kiállítás látható: 2007. január 8. - február 8.
Nyitva tartás: naponta 12-18 óra között, hétvégén zárva
