1987 májusában Tokaj Város Tanácsa az összeomlás előtt álló zsinagóga épületének állagmegóvásáról döntött. Mivel az akkoriban egy nagyközség szintjén tengődő, elhanyagolt kisváros szegény volt, mint a templom egere, a zsidó templomra is csak annyi pénz jutott, hogy a tetőzetet felújítsák, a szerkezet állagát megóvják. Az akkor éppen másfél évtizede a pályán lévő, frissen műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett Farkas Pált érdekelte a dolog, ő kapta a munkát. Mivel a ragasztott fagerendás tetőzet, akkoriban még rendkívüli újdonságnak számított, s politikai felhangoktól sem mentes ingerült vita zajlott a közeli Makovecz Imre által tervezett sárospataki Művelődési Ház körül is, a tokaji zsinagóga végveszélyben lévő együttese - amelyben akkoriban már (az épületen belül) hatalmas fák nőttek - acélszerkezetes tetőt kapott. Ezzel persze nem oldódott meg semmi, mert az épület funkció nélkül maradt, szakrális célokra nem lehetett használni, a hívek elsöprő többsége odaveszett a koncentrációs táborokban, aki túlélte a vészkorszakot azok egy része kivándorolt, az ország más vidékére költözött, elöregedett, esetleg állandó lelki gondozás, azaz helyi rabbi híján, felszentelt hely híján vallását nem tudta gyakorolni. A tokaji zsinagógára fedél került ugyan, de méltó működtetésére, kulturális feladatok ellátására, a csatolt kiszolgáló és szociális helyiségek megépítésére nem volt pénz. Így a pusztulás csak lelassult, de nem állt meg. Ráadásul néhány évvel ezelőtt a gyerekek játszó és búvóhelyéül szolgáló elhagyott épület tetőzete kigyulladt és leégett. Tokaj Városának a rendszerváltással kezdődő jól átgondolt, mégis meghökkentően gyors, látványos megújulása, az infrastruktúra kiépítése, az iskolaépítések, a minőségi szőlészet és borászat újjászületése, az idegenforgalom és a kulturális élet fellendülése hozta el ezt a nagy pillanatot. A Kulturális és Konferenciaközpont csak első lépés a hozzá kapcsolódó Városi Színház megépítéséhez. A 2007 tavaszán kezdődő munkálatokhoz közel egymilliárd forint EU-s és kormányzati pénzt nyert a város.- Antall István
