Ha eddig csak térképen satíroztunk volna, akkor sem nagyon maradna más jelentős köztér és közintézmény a Tálaló lehetséges listáján. Egy éve pedig ki látta előre azt a vihart, ami februárban kerekedett a sajtóban a múzeum bővítése körül?
A Szépművészeti Múzeum földalatti bővítése 2005 óta van terítéken, és 2007-ben vált kiemelt, uniós finanszírozású beruházássá. Tervpályázatról szó sem esett, viszont a már elkészült terveket 2008-ban kiváltották egy meghívásos "tervverseny" keretében. Ennek nyerteseként Karácsony Tamás készítette el a bővítés tervanyagát. Az általánosan kiválónak ítélt koncepciót illető kifogások akkor mellékesnek bizonyultak: a terv alapvető módosítás nélkül alakult tovább, a kritikus hangok elhallgattak.
Idén tavasszal azonban elszabadultak az indulatok, elsősorban az építészeti tervek néhány meghatározó részletével kapcsolatban, de tágabb körben az egész beruházás intézményi, kultúrpolitikai szerepét illetően is.
Április 27-én, 19 órakor a Tálalóban a szervezők arra tesznek kísérletet, hogy összefoglalják, hogyan is kezeljük itthon nemzeti kulturális, épített örökségünket és megvizsgálják, lehet-e mindezt másképp folytatni? Lehet-e az előttünk húzódó tájra másként tekinteni, mint lövészárkok rendszerére, vagy kivehető-e egyáltalán, hogy melyikben ki ül? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbálnak meg felelni a meghívott vendégekkel, Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum igazgatójával, Barkóczi István muzeológussal, művészettörténésszel, György Péter esztétával, Karácsony Tamással és Székely Miklós művészettörténésszel, a CentrArt elnökével.
Az est kurátora Somlyódy Nóra, a moderátor Szemerey Samu. A beszélgetést kivételesen a Szépművészeti Múzeumban tartják 19 órától. A belépés ingyenes.
