Ujváry Lajos 1925-ben született Kaposvárott. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1951-bn végzett, ahol olyan híres mesterektől tanulhatott, mint Burghardt Rezső, Pór Bertalan és Szőnyi István. Ezután egészen 1985-ig tanított a budapesti Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában. Műveit 1951 óta láthatja a közönség. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival, ahol több díjat, művészdiplomát nyert el, s 2005-ben Munkácsy-díjat kapott. Festménye van a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, magán-és közgyűjteményekben, és közintézményekben. Állandó kiállítása 2005-ben nyílt meg Hőgyészen a Gróf Apponyi Kastélyszállóban. A művész 2006. március 23-án halt meg Budapesten. Ujváry Lajos művészi hitvallását az 1977-es kölesdi kiállítás katalógusában olvashatjuk: "Az állócsillagokat figyelem tartósan, s a hagyományok időtállóságában bízom. Hangos és zsibongó korunkban legalább képeimben szeretnék csöndet és harmóniát teremteni, s hangtalanul belemerülni lassan tisztuló föladataimba; a hódítás és habzsolás helyett, tudom, itt az ideje a rendezésnek, tisztázásnak és fegyelmezésnek." Az akkor ötvenkét éves művész élete végéig hű maradt ehhez az eszményhez, és ezt adta tovább közel harmincöt éves pedagógiai pályája alatt tanítványainak maga is. A zebegényi kiállításon a nagyon termékeny és lendületes pályaív minden szakaszát egy-egy mű reprezentálja. Már korai grafikáin is átsugárzik a mesterség tisztelete, szeretete és a magas színvonallal kiugró rajztudása. A zebegényi, nagymarosi, csicsói, erdélyi tájak olykor erőteljes, máskor visszafogott színei, mint zenei akkordok csendülnek fel vásznain. A formák és színek ritmusára épített dinamikus kompozíciók lírai tolmácsolói a kis világok nagyobb összefüggéseinek. A kiállítás helyszíne: Szőnyi István Emlékmúzeum, 2627. Zebegény, Bartóky u. 7. A kiállítás látható: 2006. augusztus 19. - október 30. Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10-18 óra között, hétfőn zárva
