Jótékonysági árveréseknek ugyanolyan lelkes szereplője és közreműködője, mint önálló kiállításainak. A Suzuki Ház Galériában, 2005. január 20-tól látható kiállítása néhány szempontból rendhagyó: A kiállítást nem hivatott szakember, nem művészettörténész, hanem Árpa Attila nyitja meg, ami semmit nem von le a kiállítás értékéből A kiállított képek ihletik majd meg Török Ádámot egy improvizáció erejéig, ami azért is különleges, mert egyszeri és megismételhetetlen produkciót hallhat a közönség A mai magyar művész- és bulvárvilág legkiemelkedőbb képviselői lesznek jelen a kiállítás megnyitón. Néhány név, a teljesség igénye nélkül: Herczeg Zoltán divatkreátor, Kovács Andor és Joó Beatrix divattervezők, Tomán Szabina modell, Edvin Marton előadóművész, Kállai Ildikó fitnessz-világbajnok, Klauszmann Viktor, Noszály Sándor - és még sokan mások. Tekintettel az elmúlt hetek eseményeire, a Művésznő az alábbi felajánlást teszi: A kiállításon megvásárolható festményei közül egynek az eladási árát teljes egészében a Vöröskereszt rendelkezésére bocsátja, a délkelet- ázsiai földrengés és az azt követő szökőár áldozatainak megsegítésére. AZ ÜRES VÁSZON MEGTELIK AZ ÉLET GAZDAGSÁGÁVAL - Kosaras Renáta hitvallása a festészetről- "Az üres vászon úgy néz rám, mint valami idióta, de én tudom, hogy valójában fél az igazi festőtől, akiben van bátorság, és nem ismeri a "nem lehet"-et. Az élet is kedvünket szegő reménytelenséggel néz ránk, mint valami üres lap, amelyre nincs semmi felírva. Sőt, itt talán még inkább ez a helyzet, mint az üres vásznon. De akiben van hit és erő, nem ijed meg az ürességtől, hanem bátran belekezd a munkába; és a végén az üres vászon megtelik az élet gazdagságával." A látomás festészete jelenik meg előttünk a képeken. A látomás, mely - úgy hisszük - alapvetően egy kategória ebben a képi világban, ahol én, mint az alkotó képzeletemben a dolgok, nem köznapi látványként, hanem az általános érvényre emelkedő látomás szintjén jelennek meg. A látomás festészete, a valóságtól erősen elrugaszkodó költőiség megragadása kívánkozik ki a képeimből. Rendkívül erős és intenzív képzelet erőre van szükség ahhoz, hogy azt lássák, amit láttatni kívánok velük. A képek színvilága telített és sűrű, jellegzetessége a feszültség, egyszerre a burjánzással szinte ki akarnak törni a színek, és életre kelni itt körülöttünk, ők is itt vannak, tudatják velünk, ők a környezetünk. Érezhető a fizikai és lelki világ energiája, mely megakadályozhatatlanul tőr fel, szabad és önmagáért való. Az ember egy nagy folyamat része, mely folyamatban vannak rendkívül fontos támpontok. De ezekhez a támpontokhoz nem szükséges kötődni, előbb el kell szakadnunk, hogy érezhessük a kötödést. Elnyomjuk az érzéseinket, és teljesen elveszítjük a kapcsolatot is velük. Ahogy az egyensúlyt megpróbáljuk visszaállítani, megtanuljuk, hogy az érzéseink vagyunk, és hogy ezek normális dolgok, s hogy egy sokszínű palettát adnak a kezünkbe, amivel megfesthetjük életünk képeit. Minden egyes érzés, ahogy előjön, megtekintjük, megtapasztaljuk, majd egy időre elengedjük, mert el kell engednünk, hogy új érzések lépjenek a helyébe, de az elengedett érzések is mi vagyunk és ezeket mélyen elraktározzuk magunkban. Úgy hisszük ezek uraivá válunk, pedig érzelmeink rabszolgái vagyunk. Hiszen olyan szövetből vagyunk, mint álmaink a hihetetlen néha valósággá válik. A hihetetlen, ami valóság lett - kiállításaim: 1996. Svédország - csoportos 1996. Sárospatak - csoportos 1999. Hollandia - csoportos 2003. Budapest BIVAK - Önálló 2003. Budapest Thermal Hotel Hélia - Önálló 2004. Budapest Seagull Művészeti Szalon - Önálló A kiállítás helyszíne: 1149 Budapest, Egressy út 17-21. A kiállítás megtekinthető: 2005. január 20. - március 01. Nyitva tartás: hétköznapokon 10-18 óráig, hétvégenként 9-12 óra között.
