A MOME tanszékei 2010 őszén intézetekbe rendeződtek, és ezzel megvalósították az egyes területek közötti átjárhatóságot. A korábbi Szilikát Tanszék hallgatói most ? már a Design Intézet keretén belül ? tárgyalkotókként diplomáznak. A tizenegy tervező az üveg, porcelán, kerámia anyagában kereste a kifejezés lehetőségeit, de látható merészséggel szakadtak el a funkcionális szempontoktól. Több a keresés, több az eltávolodás a hagyományos felhasználási utaktól. 2010-ben még minden diplomázó két munkát mutatott be: egy tradicionális tárgytervezési feladatot és egy izgalmasabb, anyag- vagy formakísérleti ötletet kellett kidolgozniuk. Az idén már ez a két megközelítés ötvöződött: több diplomamunkát is láthatunk, melyek az anyag lehetőségeinek vizsgálatával egyben a felhasználási módot is újragondolják.
Feltűnő a kiállított munkákban a fény intenzívebb bevonása a tárgyalkotásba, akár innovatív világítótestről van szó, akár egy anyagkísérletből megszületett térplasztikáról. Kimagaslik a mezőnyből Varga Dóra pate de verre eljárással készített tárgysorozata, aki a kiégetett üvegpasztából olyan finom átmeneteket, felületi áttöréseket tudott megvalósítani, melyek a jégvirág kristályszerkezetére emlékeztetnek; annak olvadékonyságát, eltűnő formáit viszi a szilárd anyagba. A másik komoly innováció Virág Hajnalka pixelképet modellező üvegkompozíciója: ő keskeny üvegrudakból épített fel egy olyan rétegelt konstrukciót, amelynek belső arányai a számítógépes rajt pixeleit követik. Az üvegrudak mellett a másik építőelem maga a fény, a képernyő pontrácsai itt az üveg-fény váltakozásból születnek meg. Szellemes alkalmazása tömör és laza felületi elveknek ez a mű. Hasonló gondolat köré szerveződik Göncz Izabella kölnisüveg-sorozata, aki a szeriális jelleget egy nagy csavarral híres sorozatgyilkosok figuráival azonosítja. A finom női kellék, ahogyan az üveg közepén, üvegrácson megjelenik egy-egy gyilkosnak a médiából jól ismert arca, inkább szociális aberrációnak hat, mint a szépség szolgálójának.
A funkció felől közelítve is találunk újdonságokat. Skorday Gabriella infrafilm fűtésű köztéri ülő- és támaszkodó bútorai pirogránitból készültek és a városi tér olyan elemeivé válhatnak, amelyek a design szociális elkötelezettségét jelzik. Horváth Veronika kerámia grillezője a társasági grillpartikat az egyszerűbb, erkélyes -teraszos lakások élményévé teszi ? itt is azt érezhetjük, hogy az egyedi tárgyalkotás nem az exkluzív keresletet szolgálja, hanem egy szélesebb réteg igényeire is odafigyel. Élménnyé formálja a kerámiát Páll Bernadett adapterről feltölthető és bárhová helyezhető mobil hangulatvilágítása, a klasszikus kerámia szobrászat eszközeivel él Tiszaváry Fanni, amikor a beszéddel elkövetett erőszak témájából készít expresszív térplasztika-sorozatot.
A legtovább Pattantyús Orsolya munkái tartottak fogva. Edény-plasztikái az építészet formáit idézik: egy csészealj-tartóból toronyház lett, két finoman formált antik kancsóból archaikus lakóház félig feltárt maradványai, a megmunkált tárgy és az azt befogadó környezet anyaga szelíden folyik egymásba. Lírai gondolatok fogalmazódnak meg egy ősi anyag eszköztárával.
A nívós munkák mellett azonban ezúttal nem látunk olyan tárgyakat, amelyek az utóbbi évek tendenciáit folytatva, lépésről lépésre gondolták át a beton lehetőségeit. Ez volt az egyetlen szempont, ami hiányérzetet keltett a tárgyalkotók idei diplomaanyaga láttán.