Freud és Nitsch öröksége kettejüknél a fotóban kel életre. Egyformán hatott rájuk a hatvanas évek bécsi akcionizmusa, ami az alkotást a test jelrendszerén keresztül fogalmazta meg, és a szabad asszociáció elementáris képszervező ereje. Nem kedvelik a magyarázatokat, úgyhogy a nézőnek minden kép minden elemét magában kell összeraknia egy ott helyben, saját használatra felállított összefüggésrendszer szerint. Nem a felületes tárlatlátogatóknak való kiállítások ezek; a Szabadsajtó úti kiállítóterem ablakain a rendezők jó érzékkel be is húzták az árnyékolót, nehogy az utcai forgalom szenvedje meg Cibulkáék kendőzetlen életkedvét. Mert balesetveszélyes Magdalena Frey hatalmasra nagyított fotómontázsán a női nemi szerv, amint élet, mozdulat, szépség, történet fakad belőle. Vagy az a kép, amit a saját szülésének precíz végigfényképezéséből készült sorozatból idehozott. De nem megnyugtatók a műtéti hegeket feltáró képei, vagy az arab nők zsánerfotói sem, amelyek mellé bibliai jelenetek ábrázolásaiból és aktfotókból montázsolt részleteket.
Magdalena Frey munkája
Cibulka még szabadabban kezeli a kamerát. Állandóan fényképez, egyenméretben, laborban hívatja elő a képeket, megnézi, elteszi. És csak idővel kezdi rendszerezni ezeket a benyomásokat, kapcsolja össze őket valami közös gondolattal, négyet-négyet egy keretbe. A képkészítéskor elkapott hangulat időközben átíródik, más asszociációk is tapadnak hozzá, a négy kép együtt, mint vizuális szabadvers, az elemek erőviszonyát egyensúlyozza. De ezek az elemek már nem csak azt az utcarészletet, kutyagumit, női testet, alföldi falut mutatják, amit eredetileg: kiszabadult belőlük valami sűrített energia, ami szabad vegyértékeket képez és összekapcsolja más kép-gondolatokkal.
Talán még valami más is áll az összerendezés mögött. Egyik képcímében Cibulka maga is megjelöli Hamvas Béla bor-filozófiáját, egy sorozatot pedig az osztrák és a magyar motívumoknak szentel. Ezzel a címkézéssel pedig a néző önkéntelenül is érez valamiféle irányítást, és kezd úgy nézni a képekre, mintha a két szomszédos ország karaktereit fogalmaznák meg szemtelen szabadsággal. Amiben persze benne van a szex és Herman Nitsch véres rituáléja is, meg Várnagy Tibor műterme, a budapesti utcákat elborító graffitik és a vágóhídon leölt borjú. De a helyi ízeken túl mindegyik képet a valóságalakító vágyak uralják, és ez teljes szabadsággal tör elő Cibulka életművéből.
