VADÁSZ JÁNOS politikus, szakszervezeti vezető /Budapest, 1951. június 18./, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke. Nős (1970), felesége Vadász Jánosné sz. Horváth Ilona pedagógus. Három felnőtt lánya, két unokája van. Szakképzettségek: okleveles népművelő (Szombathelyi Tanítóképző Főiskola 1973), magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanár - okleveles könyvtáros (ELTE BTK 1980), szociológus (ELTE BTK 1987), kulturális menedzser (MM Országos Vezetőképző Intézet - BMK 1988-89). Szakmai életút: 1969-ben fizikai munkás a Csepel Vas és Fémművekben, 1969-1973 között a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága gyakornoka, majd könyvtárosa. Részt vesz a Vasi Falumúzeum létrehozásában. 1973-tól a Központi Múzeumi Igazgatóság (KMI) főelőadója. 1976-1989 között több budapesti művelődési központ igazgatójaként dolgozik (Postás Művelődési Központ és Könyvtár, Ferencvárosi Vasutas Művelődési Központ és Könyvtár, Budafoki Művelődési Központ, Csepeli Művelődési Központ). 1979-ben egyik alapítója a Magyar Népművelők Egyesületének (MNE), melynek elnökségébe is beválasztják (1985-90). Az Elnökségben az érdekképviseleti- és etikai bizottság vezetője. 1988-89-ben egyik irányítója szakmája több mint 40 százalékos bérfejlesztést eredményező bérharcának. 1989. április 8-án alapítója, első vezetője a KKDSZ-nek, 1994-ben elnökké választják. 1990-ben a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) létrehozásának egyik kezdeményezője, majd alapítója, 1999-ig a SZEF ügyvivője. Részt vesz az Országos Érdekegyeztető Tanács (ÉT) és a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT), továbbá a Kulturális Érdekegyeztető Tanács (KÉT) alapításában. A KIÉT első munkavállalói ügyvivőjeként a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egyik megalkotója. A közszolgálati reformra és az egységes közszolgálati törvényre vonatkozó kezdeményezések és javaslatok kidolgozója (1992-2002). Létrehozásától (1991) a Magyar Köztársaság Szociális Tanácsának ügyvivője, 1997-1999 között elnöke. 1999-től az Európai Integrációs Tanács tagja. Kezdeményezője és résztvevője a kulturális alaptörvény, az 1997. évi CXL törvény megalkotásának (1996-1997). 1997-től országos szakfelügyelő a közművelődési, a könyvtári és a múzeumi szakterületeken. Választott munkaügyi közvetítő és döntőbíró. 1997-ben, Torinóban megszerezi az ILO munkaügyi döntőbírói és közvetítői diplomát. A munkaügyi kapcsolatok és a kultúra területén az elmúlt 10 évben közel száz publikációt jelentet meg. A Szerkesztő Bizottság tagjaként vett részt az MSZP stratégiai programjának megalkotásában, és a Munka Világa Kabinet, illetve a Kulturális és Média Kabinet tagjaként az MSZP választási programjának megírásában. A KKDSZ Kiadó alapító vezetője, az Érdek és Érték című újság alapítója, szerkesztője. Főbb munkák: Az értelmiség hivatása (Budapest, 1997 Mundus Kiadó - társszerző), Kulturális alaptörvény (Budapest, 1998 KKDSZ Kiadó - összeállító, szerkesztő), Érdekképviselet felsőfokon (Budapest, 2000 Raabe Kiadó - társszerző), Szakszervezeti stratégiai tanulmányok (Budapest, 2002 - társszerző). Kitüntetések: Szocialista kultúráért (1985), MNE Emlékérem (1995), Munkaügyért díj (1998), Ezüst Gyűrű díj (1998), Bessenyei György díj (1998), Demény Pál Emlékérem (1999). Ajánlja: |
