Testiség - ez a szó néhány évtizede, de talán néhány éve is még zavart, lesütött tekinteteket, piruló arcokat eredményezett, ma pedig az egyik leggyakrabban használt, dominánsan jelenlévő fogalom. Fordult a világ, a prüdéria ma inkább minősül kikacagandónak, mint a test vagy akár a szex leplezetlen kitárgyalása - közhellyel élve a csapból is ez folyik, épp ezért igen merész vállalkozás, ha valaki erről akar valamit, pláne újat mondani. Bár már nem tabuterületről beszélünk, azért a legintimebb testrészek nevének kiejtése, leírása még mindig sokszor okoz nehézséget szegény emberfiának, ha meg mégsem, az olyan is.
Petőcz András író egy találóan érzékletes huszárvágással küszöböli ki ezt a - kiállításmegnyitón különösen érzékelhető - problémát: Courbet hatalmas botrányt kavart festménye után szabadon csak "a világ eredeteként" emlegeti Balázs Áronnak a Magyar Műhely Galériában rendezett kiállításának főszereplőit. Az író rávilágít: Courbet pornográfnak minősített műve - amelyen egy női altest teljesen kendőzetlenül tárja elénk bájait - éppen a maga pontosságával idézi fel a hatást, Balázs Áron viszont több "világeredet-helyet" fest, mindegyik más, és mégis mindegyik ugyanaz.
A kiállított festmények tulajdonképpen variációk a női nemiszervre (tényleg jobban hangzik a világ eredete): a színek és formák kreatív játéka egy idő után az ábrázoltakon túllépve változtatja át olykor violinkulccsá, hot-doggá, mágikus medállá, bölcsővé, vagy éppen amőbává a látottakat. Persze mindenkire rá van bízva, hogy épp mit lát bele a női termékenység tagadhatatlan szimbólumaiba. Néhány festmény az eredeti témánál maradva mintha két összefonódó testet ábrázolna, míg egy másik észrevétlenül fordul át egy fallosz alakjának ambivalenciájába. Pedig a koncepció minden egyes darabnál ugyanaz, középpontjában következetesen "a" testrés(z).
Petőcz András kiemeli, Balázs Áron absztrahál, nonfiguratív művei a szürrealista és a konstruktivista hagyományokat is követik. A kiállítás alanyairól megjegyzi: "Egy közös van bennük, mindenképpen gyönyörűek". A rózsaszín különböző árnyalatai, illetve a harmonikus, bátor színek egyszerre teszik kihívóvá és nőiessé a képeket - teszi hozzá végül, majd Závory Andrea színésznő egy igen pajzán Weöres Sándor-részlettel teszi fel a testiségre a pontot.
