Vajda Júlia, az Európai Iskola jeles művésze, Vajda Lajos felesége és özvegye, a kommunista rezsim által betiltott Európai Iskola tagja, akinek bár művészetét több kortársa inspirálta, egyetlen "mester" vezette: a saját képzelete.
1913-ban született a ma Szlovákiához tartozó Trencsénben. Húszéves korában költözött Budapestre, hogy festészetet tanuljon. Ott találkozott első férjével és mesterével, a festő Vajda Lajossal, aki lebeszélte a túlságosan konzervatív főiskolai stúdiumokról. Vajda Júlia ekkor a kísérletezés felé fordult, szabadon hagyta magát vonalak, színek és fények által inspirálni. Absztrakt lényei - akár ő maga - folytonos mozgásban vannak. Vajda Júlia sosem hagyott fel a kísérletezéssel, festményeit fotómontázsok és kollázsok követték, és egészen 1982-ben, Budapesten bekövetkezett haláláig aktív maradt.
A Párizsi Magyar Intézet (PMI) ezúttal Vajda Júlia festményeit és kollázsait, szén- és ceruzarajzait, grafikáit mutatja be. "Az Európai Iskola megszűnése után Vajda Júlia második férjével, a szobrász Jakovits Józseffel és Bálint Endre festővel és családjával együtt egy Rottenbiller utcai közös kényszer-társbérletbe kényszerültek" - magyarázza Petőcz György, a Magyar Kultúra Brüsszel igazgatója. "Ebben a lakásban alakult ki Vajda Júlia körül egy művészeti kör, amelynek tagjaként létrehozta fantasztikus életművét."
"Reméljük, hogy ez a Párizs és Brüsszel közötti együttműködés visszahat majd a magyar képzőművészeti életre is, hiszen Vajda Júlia olyan kultikus figurája a Rottenbiller utcai körnek, aki sok társával ellentétben, mint például Kurtág György, Bálint Endre Ligeti György, Mészöly Dezső sajnos még Magyarország határain belül is viszonylag ismeretlen maradt" - mondja Varga Csaba, a PMI művészeti igazgatóhelyettese.
A Vajda Júlia kiállítással egy időben a PMI André Kertész Szalonja a magyar származású Alexandre Trauner (Trauner Sándor) fotóinak ad otthont. Trauner főleg a legnagyobb rendezők (többek között Orson Welles, Billy Wilder, Luc Besson és Bertrand Tavernier) filmjeihez készített dekorációiról ismert. Billy Wilder 1960-ban készült Legénylakás című alkotásáért megkapta a legjobb díszletért járó Oscar-díjat is.
A budapesti Képzőművészeti Főiskola neveltje díszlettervezőként és festőként jól ismert, fotográfusként azonban lényegében ismeretlen. Főleg azért, mert saját magát nem tartotta fotográfusnak. Ezúttal a hagyatékában 2008-ban megtalált, a harmincas évek Párizsában készült vintage-kópiákat tekintheti meg a párizsi közönség.
A két kiállítást január 20-án Jean-Pierre Changeux, a Francia Tudományos Akadémia tagja és műgyűjtő nyitja meg.
