Vajon milyen is a svéd építészet?

Staffan Carlsson nagykövet a svéd kiállítások hetének nevezte október közepének napjait: nemcsak az építészek, de képzőművészek is bemutatkoztak Budapesten és Pécsett. "A képzőművészet provokáció az egyénhez, mert mindenképpen véleményt kell formálnia arról, amit lát - hangsúlyozta a nagykövet. - Az épületekkel másképpen van az ember, mert azokat mindig maga körül látja és megszokja."
A későbbiekben szubjektív élményeit mondta el egy-egy számára igen fontos építészeti alkotásról. Ilyen például a stockholmi városháza (ahol majd december 10-én Kertész Imre átveszi a Nobel-díjat), amely igényessége, eleganciája folytán az egyik legszebb svéd épület. Nagyon kedves a nagykövet úr számára a stockholmi városi könyvtár olvasóterme. Kiemelkedő építészeti alkotásként tartja számon a stockholmi temetőt, ahol valami olyat tudott elérni az építész, ami mély benyomást tesz minden látogatóra.

A kiállítóterem egyik végében a XX. század eleje, a másikban pedig a közelmúlt - a kettő között pedig a század legjelentősebbnek, legjellemzőbbnek ítélt épületei, építészeti alkotásai. Egyszerűség, tisztaság, szépen megmunkált kövek mindenütt. Fotón egy lakótelep részlete, amely ugyanolyan, mint nálunk. Házak üvegből, téglából, terméskőből - végeláthatatlan sokaságban.
A nem építész szakmában dolgozó számára kissé csalódás a kiállítás. Hiányoznak a látványos makettek, a hangulatot teremtő nagy, színes poszterek, a különböző számítógépes szimulátorok és vetítők. A türelmes, aprólékos szemlélődő sem tudja meg igazán, hogy mitől is egyedi és összetéveszthetetlen a svéd építészet.

Az már csak hab a tortán, hogy a megnyitón, egy olyan modern kiállítóteremben, mint a Szabad sajtó utcai, nemcsak a hangosítással volt baj (minduntalan recsegett, sípolt), de az októberi egynapos nyárban túlontúl melegek voltak a radiátorok. Legalább az ünnepi megnyitó egy órája alatt oda kellene figyelni arra, hogy több száz ember összezsúfolódva ne legyen ilyen kellemetlenségnek kitéve.