Ami új benne, az nem a nézőpontok folyamatos váltogatása, vagy a groteszk és érzelmes jelenetek összefonódása, sem a távolságtartás a témától. Inkább az a struktúra, amelyre Révész - és Fitz Péter kurátor - fölépíti, a templomtérbe illeszti, és ezzel a konkrét történetektől elszakadó, de fizikailag is működő tér-idő kontinuumba emeli az egészet.
A fogadótér falán szemmagasságban olajképekből álló fríz vonul végig, fáradt színekben úszó, lebegő tárgyak és személyek: egy táskaírógép, egy bicikli, zseblámpa, holdkomp és mozdony, egy gondosan megépített terepasztal kisvasúttal, Pacsirta rádió. A hatvanas évek kellékei, átlelkesített szereplői egy gyerekfejjel nehezen átlátható szerelmi történetnek. Az apát az akkurátusan sorba tett fél pár zoknik, a szülők kettősét egy táncoló pár jelzi, homályosan kirajzolódik a családi erőtér, de szigorúan alulnézetből, a gyerek perspektívájából.
A templom csarnokterében hatalmas monokróm vásznak láthatók, "Archívumi képek" felirattal, rajtuk az apa mérnöki munkájának felnagyított állomásai, gépek és tervezőasztal, azon valami hasonló növekedik, mint az előtérben a fiú játék-terepasztalán, de felnőtt léptékben. Közöttük űrhajósok úsznak a térben, vagy precízen két félre bontott éggömb, ami kettéválasztja a családot, a szülők párosához képest a gyerek a túlsó sarokba szorul egyedül. Az apa és a holdon sétáló szkafanderesek igazi hősök, akár fel is cserélhetjük a figurákat. Majd beérkezünk az apszisba, aminek hátfalán egy akadozó régi film pereg: a család mindennapjai privát felvételeken villannak fel. A vetítővászon mellett találunk rá a mű gondolati magját képező két animációra: a férfi és a nő egymásnak írt levelei az űrben bolyonganak, ahol lassú bolygómozgással egy-egy levélfoszlányra rávetül a fény - a zseblámpa fényköre, a kutató gyerek egyetlen fegyvere a családi titkokkal szemben -, ott olvashatóvá válik a szöveg. A férfi kézzel, a nő géppel ír, mindketten ott lebegnek az űrben, miközben egy-egy rakéta vagy üstökös elvonul előttük.
A kiállítás az emlékezet mechanizmusát kívülről, a keresést belülről szemléli, s mindezt az utólagos rekonstrukcióval egy olyan közegbe emeli, ahol értelem és érzelem, megfigyelés és következtetés harmonikusan talál egymásra Révész rekonstruált vizuális naplójában.
