A művészeti alkotások gyűjtése egész könnyen válhat addikcióvá, amelynél döntően a "belépőkártya" a kérdéses és kruciális pont ? amennyiben a folyamat elindul, onnan bizony nincs visszaút. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy mind a Sziget irodában, mind Gerendai Károly privát otthonában lehetetlen üres falat találni.
A gyűjtemény egyik hangsúlyosabb vonalát tehát az egykori zenész, majd autodidakta módon a művészeti pályára lépő alkotók (efZámbó, feLugossy, Wahorn) korántsem könnyed munkái adják. Szintén több alkotással szerepel Aatóth Franyó, akinek munkái az előző, szentendrei csoporttal együtt kezelve a gyűjtemény kissé abszurd, álomszerű, figurális, jellemzően emberi dilemmákkal foglalkozó részét képezik. A gyűjtemény további hangsúlyos vonalát absztraktabb, gesztusalapú, az anyagkezeléssel és a felülettel játszó munkák adják. Gerendai több alkotást tudhat magáénak Nádler Istvántól, Bukta Imrétől, Mulasics Lászlótól és Szirtes Jánostól is, akik esetében az egymást követő, különböző stílusbeli korszakok is jól nyomon követhetőek.
A gyűjtemény két fbb csapásvonala tehát az előbbiekben ismertetett két csoport munkáin alapul, amelyeket az olyan, olykor gyermekrajz-hatású, bár témájában döntően eltérő művészek alkotásai egészítenek ki, mint Dr. Máriás Béla, Bada Dada vagy Nagy Kriszta művei, vagy éppen Soós Nóra festményei, akitől a finom politikai célzatú Sivatagi Róka című munka szerepel a kiállított anyagok között is.
A hagyományos festészeti törzsanyag fokozatosan fellazul olyan, kísérletezőbb médiumú alkotásokkal is, mint pl. Gerhes Gábor lightbox munkája vagy Várnai Tibor lentikuláris technikán alapuló tájképei. A fiatalabb generációt Soós Nóra mellett Csiszér Zsuzsi tépett hatású, montázs-szerű képei és Győri Márton rendkívül színes, olykor figuratív, olykor absztrakt festményei képviselik.
A döntően magyar művészek munkáiból álló gyűjteményt pedig Jurriaan Molenaar letisztult architekturális festményei, Francoise Gilot absztrakt munkái és Martin C. Herbst monumentális portréi egészítik ki.
