Az elmúlt másfél évtized kultúráját alapvetően meghatározta a digitális technológia fejlődése és széleskörű elterjedése. A képzőművészetben új műfajok (pl. hálózati művészet) honosodtak meg, és olyan eszközök, eljárások kerültek alkalmazásra, mint például a digitális képfeldolgozás és a számítógépes programozás. Kezdetben az elméleti vizsgálódások elsősorban a képpel kapcsolatos kérdésekre irányultak, az eredetiség és a manipuláció témáját feszegetve. Később egyre nagyobb szerepet kapott a virtualitás megjelenítésének és a közönség aktív bevonásának lehetősége is. Sugár János népszerű tv-vetélkedők, politikai vitaműsorok és közszájon forgó viccek átiratainak ötvözésével a hírközlés és a szórakoztatóipar közötti határvonal megszűnésére mutat rá. Lakner Antal érdeklődése egy virtuális recycling-projektre irányul. Rácz Márta hangistallációja segítségével a látogatók dél-amerikai szappanoperák párbeszédeit keverhetik újra (meg újra), Tóth Szilvia és Benedek Gáspár virtuális túrája pedig Budapestre kalauzolja el a játékos kedvü érdeklődőket. Vécsei Júlia projekciója végül arra teremt lehetőséget, hogy európai fővárosok elnevezéseiből és alaprajzából formáljunk képeket. Ravasz András munkája a hang vizuális és plasztikus megjelenítés-formáival kísérletezik, míg Lévay Jenő alkotása egy réskamerára hasonlító, ámde digitális eszközzel, egy függőleges vonal mentén képzi le a látogatók mozgását. Ez utóbbit figyeli és követi Kozma Éva és Veres Szabolcs Géza közös installációja is, megkérdőjelezve ezzel a műalkotás és a befogadó hagyományos viszonyát. A kiállítás megtekinthető: 2006. január 20. - február 24.
