Nagy formátumú, szinte falat beborító színes képek fogadják a látogatót a Goethe Intézet Andrássy úti Galériájában. Aki csak hallomásból értesült Tom Siegmann kiállításáról, hirtelen elbizonytalanodik: vajon jó helyen jár? Talán megint valamiféle divatos design-bemutatóval akarják elkápráztatni? Aztán ahogy ráérősebben szemléli a képeket, könnyen eligazodik: egy nagyon is tudatos művészi hitvallással szembesülhet. A viasszal átitatott papírra készült, nagyméretű munkák egyfajta átmenetet képeznek a rajzok és festmények között, egy mélyen gyökerező kultúrát idéznek fel XXI. századi formanyelvvel.
Tom Siegmann neve nem ismeretlen Magyarországon sem. A most negyvenéves művész már korábban hosszabb időt töltött nálunk. Nagy hatással voltak rá a különböző roma művészekkel való találkozások, s később intenzíven foglalkozott műveik tanulmányozásával is. Mély nyomokat hagyott benne a találkozás a pécsi Gandhi Gimnáziumnak, a világ első roma gimnáziumának diákjaival. Ezekből a benyomásokból és a szintik, illetve a romák kultúrájának tanulmányozásából született a Vándorló víz kiállítás. Tom Siegmann azt mondja, hogy a művészetet a kultúrák, vallások és értékrendek egymás iránti megértésének médiumaként látja. Azáltal válik lehetségessé és jön létre a kommunikáció, hogy a művészi alkotás mindig egyéni marad. Siegmann, aki először teológiát, filozófiát továbbá holt nyelveket tanulmányozott, csak azután végezte el a Hamburgi Művészeti Főiskolát, főként a közép-európai romák kultúrájával foglalkozik. Azt szeretné, ha képzőművészeti munkái gazdagítanák a nemzeti elhatárolódás leküzdésén dolgozó Európát. Ő olyan Európáról álmodik, ahol a muzulmánok, a romák és más kisebbségben élők nem lehetnek az előítéletek és a kirekesztés áldozatai. Sajátos formanyelven készült képei is ezt sugallják.
|