A Bánáti Hartvig Építész Iroda 2002 júliusa óta foglalkozik a Várkert Bazár tervezésével. Az első elvi engedélyezési terv 2003. szeptemberében került benyújtásra. Az épületegyüttes nagy részére, így az északi és déli, volt lakóépületekből kialakítandó irodaépületekre, a Vízhordólépcső felújítására, a Bazársor és a Gloriett műemléki helyreállítására, a déli oldalon, föld alatt elhelyezkedő konferenciateremre, valamint a parkoló- és technológiai szintekre készült terv 2004. januárjában elvi, decemberben végleges építési engedélyt kapott, amely még nem jogerős. A központi épületrész, azaz a teraszszint alatti kulturális és vendéglátási szintek továbbtervezése, átgondolása -az érvényben lévő RRT előírásainak megfelelően- jelenleg is folyik. Az e szekciót ábrázoló terveket irányadóaknak tekintjük egy későbbi, valamivel nagyobb bruttó szintterületi mutatót megengedő szabályozás alapján készült tervhez is. Az épületegyüttes tervezésének korrekt építészeti alapállását létrejöttének történetéből lehetett kikövetkeztetni. A beépítés alapgondolata Reitter Ferenctől származik. Az általa elkészített városépítészeti koncepcióra rábólintott a Fővárosi Közmunkatanács nevében Podmaniczky Frigyes és a király is, Ybl Miklósra a markáns elképzelés építészeti megfogalmazása várt. Kétszer dolgoztatták át vele a tervet, az első túl drága volt, a második kicsit unalmas, közben fél évet töltött szanatóriumban tüdőlob miatt, ahová azonban egyik szerkesztőjét is magával vitte, tehát dolgozott. A harmadik, végleges variáció tartalmazza először azt a rámpát, amely a mai kompozíció veleje. Ybl vagy nem foglalkozott azzal, hogy a Reitter-féle alapállást fölülbírálja, vagy nem jutott eszébe jobb, mindenesetre a budai Duna-part ilyetén földszintes, a Vár felé vizuális kapcsolatot biztosító megfogalmazása nem az ő ötlete volt. A király a lakóhelyéről látni akarta a Duna-partot, ezért magasabb beépítésre, valamifajta konkrét funkció elhelyezésére nem volt mód. Még a földszintes lakóépületek létesítésének lehetőségét is elvetették, mert a kémények füstje zavarta volna a vári lakókat. Ybl tehetsége ily módon funkcionális kötöttségek nélkül szárnyalhatott, és hozta létre a nemzetközileg is páratlan épületegyüttest, amit mai megroggyant állapotában sem lehet eléggé csodálni. Nem csupán a mai kor betegsége a prózaian praktikus gondolkodás. A király úri kedvében gondolhat egy nagyot, de a király meghal, és az utódok nem tisztelik a nagy gondolatot, ha nem találnak benne valami számukra használhatót. A Várkert Bazár egész eddigi története során az maradt, aminek épült: királyi ékszer a Duna partja és a Vár között, amiben soha nem volt igazán élet. A Dunával való kapcsolata a forgalom növekedésével megszakadt, a bazárba műkereskedők helyett szobrászok és festők műtermei költöztek, a vízhordók lépcsője helyett szívesebben használják a siklót. Ez az élettelenség sokba került neki: nem akadt, aki gondját viselje. Száz év akárhány kormányának különféle minisztériumai nem engedték, de lehet, hogy nem engedhették meg maguknak, hogy magában való szépségére pénzt költsenek. Ybl eredetileg árkádsorosra tervezte a Duna-parti homlokzatot. Az remélte, hogy ott forgalom, jövés-menés, csevegés lesz, akárcsak a pesti oldalon. Ezt szeretnénk mi is. A hely páratlan, a kilátás gyönyörű, ha a kávé is finom lesz a teraszon, nem lesz nehéz egyszer végre nem vissza, hanem odaadni a Várkert Bazárt a budapestieknek. Kiállítás megnyitó: 2005. január 27. csütörtök 17 óra Helyszín: OCTOGON Galéria - Budapest, I. Lánchíd u.7-9. A kiállítást megnyitja: Ráday Mihály A kiállítás megtekinthető: 2005. január 27.- január 30.
