Sűrűn beépített városban új minőséget hozni a környezet és a városi táj értékeinek megtartásával, alighanem ez a mai városépítészet egyik legnagyobb kihívása. Még a finneknél is, ahol pedig a tájjal való szimbiózis, a természet és az épített környezet harmonikus és egyenrangú viszonya sohasem volt kérdés. A kiállítás 24 különböző típusú és megoldású lakóházat mutat be - az egyik "lakóház" egy espoo-i temető, szintén a város szerves része, a házak között inkább hangulatos közparknak látszik. Mindegyik az utóbbi 4-5 évben készült, van köztük egész városrésznyi is, melyet a régi kikötő helyére, a tengerpartra telepítettek, van sorház, átalakított iparcsarnok, egykori szaunaházból kialakított családi ház. De bármilyen sűrűn lakott közegbe tervezték is őket, valamennyi képes reagálni a környezetére és igazodni a természet elemeihez.
A finnek számára a fenntarthatóság nem új gondolat, hanem folyamatosan eleven, a mindennapokat természetesen meghatározó axióma. Ezért tudnak a 30 éves betonpanelből is szerethető házat varázsolni azzal, hogy vöröstéglával burkolják a homlokzatát - és az is biztos, bár erről nem szól az épülethez fűzött rövid szöveg -, hogy korszerűsítették az energetikai rendszerét.
