RácmolnáR Sándor munkái a zavarba ejtő (képi) elbeszélés tipikus esetei. Egyrészt úgy tűnik, jól ismerjük RácmolnáR munkásságát, ám ha alaposabban végigkövetjük, karakteres stílusa ellenére is észrevehető egy folytonos változás, sőt kifejezett kerülése, hogy munkáit egy merev, stílusazonos oeuvre jellemezze. Az a fontos számára, hogy a forma erősítse a jelentést - állítja Bordács Andrea művészettörténész. Ez ugyan egyszerűnek és evidensnek tűnik, ám valójában egyáltalán nem az, nehéz úgy túllépni saját árnyékunkat, hogy egyszerre legyen benne a megújulás és a hitelesség.
Roskó Gábornak a zsidó lét szellemi, spirituális és történelmi aspektusaival foglalkozó kifestő könyve után a Ráday Galéria sorozatának második kötete a buddhizmus világszemléletét ragadja meg. RácmolnáR - némileg váratlanul - hátat fordít a "letölthető" ezredvégnek-ezredelőnek, így a korábban a munkáira jellemző iróniának is. A lemondás szabadságával egy új gazdagságot teremtett: finom és érzékeny realizmust, orientalista absztrakciót, ismeretlen ismerős szimbólumokat és egy mesésen változékony narrációt. A kifestőkönyv rajzai egy új és más befogadói attitűdre is késztetik a nézőt.
