(MTI) - A világ legjelentősebb kortárs képzőművészeti bemutatóján77 országból több mint 90 művész mutatja be alkotásait november 22-ig.
Az Arany Oroszlán-díjat kapott amerikai pavilonban Bruce Nauman videóművész egy kacsa feldarabolását mutatja be filmjében. A képernyő körül különös műanyag állatok keringenek, amelyeket megfosztottak szőrzetüktől. Egy sarokban öt rózsaszín viaszból készült fejet halmoztak fel, arccal a falnak - csak a tarkójuk látható. Más, ugyancsak Nauman által jegyzett fejek kútként szolgálnak, lyukakat ütöttek rajtuk, amelyekből csobogva folyik a víz.
Az orosz pavilonban látható Andrej Molodkin Vörös és fekete című műve, amely a Louvre-ban látható híres ókori alkotás, a Szamotrakei Győzelem-istennő két kis méretű reprodukcióját állítja egymás mellé. "Egy szivattyúrendszer révén a két szobor szüntelenül megtelik és kiürül: az egyik kőolajjal, a másik vérrel - az utóbit hét olyan orosz katona szolgáltatta, aki Csecsenföldön harcolt. A kőolajnak a vér az ára, az emberek ölik egymást a fekete aranyért" - mondta el a negyvenes éveiben járó művész, aki nemzedékének egyik legismertebb képviselője. Molodkinnak némi gondja támadt az olasz hatóságokkal, mivel a törvény tiltja emberi vér bemutatását, de végül a probléma megoldódott. "Itt ugyanis orosz területen vagyunk" - magyarázta el a művész a pavilonban.
Riasztó, de ugyanolyan színpompás a chilei Ivan Navarro Halálfolyosója: a falban kilenc szaunabejárathoz hasonló kapu nyílik a szivárvány színeiben pompázó neoncsövekre, és egy tükörhatás révén a néző végtelen folyosót érzékel.
A magyar pavilonban Forgács Péter Erasmus-díjas médiaművész és Rényi András kurátor Col Tempo - A W. projekt című installációja látható: egy fal, amelyen mintegy hatvan, hadifoglyokról készült archív videó pereg. Egyeseket a táborokban rögzítettek, másokat kihallgatások során: beesett arcok, üres tekintetek, vagy olyan koponya, amelyről éppen méretet vesznek.
A projekt egyetlen motívumra, az emberi arcra épül és annak tekintetét vizsgálja. Ez különösen aktuális ma, a rohamos globalizáció, technikai fejlődés, a válság és terrorizmus korában, amikor az európai civilizációban is fölerősödik az etnikai gyanakvás, az "idegentől" való félelem - mondta el Rényi András az installáció budapesti bemutatóján.
Az Egyesült Arab Emírségek először jelentkezett önálló pavilonnal a biennálén, a tekintetet egy fotó vonzza. Ezen férfi látható, akinek fejét teljesen eltakarja egy kefia, amint eltökélten halad a kifutópályán várakozó repülőgép lépcsője felé. "Azzal a felfogással kívántam játszani, azt a sablont érzékeltetni, hogy az arabok mind terroristák. Feltettem a sálat és elkészítettem ezt az önarcképet. Ez 2003-ban történt, de nem hiszem, hogy azóta változott volna a felfogás, éppen ellenkezőleg, és ez az izraeli-palesztin konfliktus következménye" - nyilatkozta Tarek al-Husszein, a Kuvaitban született palesztin fényképész.
A francia pavilon sem túl vidám: egy kereszt formájú ketrec két legtávolabbi szélén fekete lobogók lengenek zajtalanul. Claude Léveque, a Grand Soir (A nagy este) című mű alkotója azt mondja, hogy "az illúziók elvesztését" ábrázolja műve.
