(MTI) A lyoni rendezvény címe: Szörnyű szépség született, biztosa pedig az argentin Victoria Noorthorn, aki észak- és dél-amerikai kiállító intézmények élén szerzett tapasztalataival új színt ad az immár nagykorú lyoni alkotói találkozónak.
A biennálé a Franciaország második legnagyobb városában 1984 óta megrendezett Művészetek októbere című rendezvénysorozatból nőtt ki, amely akkor alakult át kétévente rendezett kortárs művészeti eseménnyé, amikor a hasonló párizsi seregszemle pénzügyi okokból megszűnt.
Victoria Noorthorn nem csupán Franciaországban és Európában kevéssé ismert dél-amerikai alkotókat hívott meg. Beutazta Európát, felkereste Hollandiát, Németországot, Lengyelországot és Szlovákiát, de új tehetségek után kutatva Dél-Afrikát, Kenyát és Nigériát is. Végül 25 országból 78 művészt invitált Lyonba: mintegy harmadrészüket az amerikai földrészről, további harmadukat Európából, a világ többi részéből pedig a fennmaradó harmadot ? ami nagyjából megfelel a kortárs művészet jelenlegi helyzetének.
Az argentin hölgy a párizsi lapnak nyilatkozva kifejtette: "A kiállítás a képzelet szerepét emeli ki, azt tekinti az emancipáció fő erejének és a megismerés fő támaszának". A biennálé nyitott minden kifejezési formára, a hatalmas méretű installációk és alkotások jól megférnek a kis méretű rajzokkal, a videókkal és a festményekkel. Ebben különbözik az idei velencei kortárs művészeti szemlétől, ahol szinte kizárólag monumentális művek sorakoznak.
Lyonban lezárt életművek ugyanúgy helyet kaptak, mint most először jelentkező fiatal alkotók. Az előbbire példa Arthur Bispo Do Rosario, aki 1989-ben, 80 éves korában halt meg, miután több mint egy fél évszázadot töltött egy Rio de Janeiro közelében lévő elmegyógyintézetben. Az őrületből a képzelet világába kirándulva kék szállal kabalisztikus jeleket hímzett a legkülönbözőbb textíliákra, vagy cipők és ruhák halmazából épített megható kompozíciókat, mindenben egyfajta saját vallás sugallatát követve.
Lyon kortárs művészeti múzeumában láthatók Eva Kotatkova fiatal cseh festőnő kollázsai, amelyek a fekete falon a figurális és az absztrakt művészeit elemeit vegyítik, a nem egyszer töredezett arcok és sziluettek az ember mai problémáit idézik. Laurent Montaron, egy fiatal francia művész rövid videója a világot létrehozó ősrobbanás, a big bang egyfajta puha változata: a háttérben egy rejtélyes hang az alkotó gyerekkorának éjszakáiról beszél. Szemét becsukva a csillagokról álmodott, amelyek már halottak lehetnek, amikor a fényük a földre ér.
A 65 éves antwerpeni Guillaume Bijl Bruges-i apácája egy széken ülve aludni látszik, de az is lehet, hogy csukott szemekkel meditál, fölötte kereszttel. A szlovák Stano Filko látványos installációja az asztronómia és az asztronautika elemeire utal, mindenféle diagrammal és jelképpel. Ennek a műnek egy volt cukorgyár adott helyet, ugyanott az 1930-ben született brazil Augusto de Camposnak a falakat borító kalligrafikus költeményei lepik meg a látogatót.
Lyon több színhelyet is biztosított a 78 kiállító alkotásainak: a város kortárs művészeti múzeuma, a MAC mellett a hajdani cukorgyár Saone-parti épülete, egy korábbi textilüzem, valamint a Bullukian-alapítvány és kertje fogadta be a műveket, de kiegészítő rendezvényekre az egész városban és a környéken is sor kerül. A Veduta programsorozatban kilenc környező kisváros vesz részt, a közeli Vaulx-en-Velin településen például három lyoni építésznövendék tervezésében 500 négyzetméteres, 28 méter magas "kioszk" épült, amelyben hangversenyeket tartanak és színpadi előadásokat rendeznek, a cukorgyár mellett művészeti vásár is lesz.
A kortárs művészetet gyakran éri az a vád, hogy a közember számára nehezen érthető. Lyonban az utóbbiak is szerepet kapnak: a város Sablon-Berthaudiere nevű negyedében egy 6x6 méteres, Fehér kocka nevű kiállítási csarnok művészeti irányítását a környék lakóinak egy csoportjára bízták. Ők két kiállítást rendeznek a kockában: az egyik a lyoni MAC anyagából válogat, a másik a lyoni Christine Lhopital festményeit mutatja be. Még közvetlenebbül fordul a szélesebb publikumhoz Yona Friedman, aki A XXI. század múzeuma címmel három méter átmérőjű struktúrát hozott létre azzal a céllal, hogy ott a látogatók által hozott tárgyakat állítsa ki ? az ő gyűjteményüket.
