Vendég a kertben

Az ötlet még 1996-ban született: ekkor készült el a Nemzeti Múzeum új állandó kiállítása, és ekkor gondoltak a múzeum munkatársai arra, hogy a jeles ünnepet az egész hazai múzeumi élet ünnepévé teszik. Mostanra már mintegy 120 gyűjtemény vagy kiállítóhely ? sőt az épített és szellemi örökségért küzdő civil szervezetek, tudományos intézmények, rádiók és hírügynökségek ? nyüzsög a sátrakban. Sokan néhány percnyi figyelmet kérnek az oda látogatóktól egy-egy kvíz kitöltésével, kézműves pepecseléssel, mások kiadványokkal és a mese bűvös erejével vonzzák oda a közönséget. Mert ki tudna jobban, élményszerűbben mesélni a pápai Kékfestő Múzeum vagy a komáromi Kenyérmúzeum, egyáltalán: a kékfestés és a kenyérsütés évszázados titkairól, mint az ott dolgozók?

Európában még mindig egyedüli ez a kétnapos múzeumi ünnep. A szakma ilyen szoros összefogása, lendületes közös játéka az év többi napjára is kihat, sok eldugott település egyedülálló gyűjteménye kerül itt hirtelen a fókuszba. Évek óta erősödő tapasztalat a majálison, hogy nem a nagy, országosan ismert kiállítóhelyek aratják a legnagyobb közönségsikert, hanem a kis helyi múzeumok: azzal, hogy egyszerű, szellemes ötletekkel sikerül megragadniuk a látogatókat. A sátoraljaújhelyi Börtönmúzeumban tolongtak a kamaszok, mindegyik kezébe akarta fogni a kulcsot, amivel kinyitja a börtönajtó ?beszélő? ablakát, de a kalodába is jutott bőven önként felajánlott csukló. Egyszerű, de hatásos ötlet volt a Magyar Rádió sátrában az első bakelitlemezektől a digitális hangrögzítésig felvonultatni a rádió hanghordozóit, változatlan siker évek óta a múlt századi tűzoltókocsi, ami összeszedi és körbeviszi a gyerekeket a kertben, jó ötlet a gödöllői Kastélymúzeumtól, hogy a soros EU-elnökség színhelye révén, a rá jutó figyelmet a múzeumra irányította.

Látványos az idei külföldi vendég, a lengyelországi Tarnów bemutatkozása és a gyors záporoknak is ellenállt a nagyszínpad zenei kínálata. Pazar történelmi játszóházat kanyarított egy csücsökben kartonból, farostlemez bábukból és mindenre elszánt múzeumpedagógusokból a Nemzeti Múzeum: ennyi játszani vágyó, kardforgató, várostromló tinédzserre még a szülők sem voltak felkészülve. A legnagyobb meglepetés a Bélyegmúzeum sátránál ért: a mail-art bűvöletében egymást szorították le a padról a fiatalok, akiknek szemében a bélyeggyűjtés eddig biztosan csak a kínos családi hagyományok közé sorolódott.

A májusi múzeumünnep tizenhat év után is erősen tartja a frontot. Még mindig nem ócska tucatáruk öntik el a Múzeumkertet, még mindig egyszerű, olcsó anyagokból és zseniális ötletekből építkeznek a bemutatkozó múzeumok. És a közönségnek egyre nagyobb szüksége van arra a néhány jó ötletre, ami valóban neki szól, ami a múzeumokat a hétköznap szerves részévé teheti: a személyes élményre, a rátalálás izgalmára.