Műtermi munkám interdiszciplináris, részben az új médiumok (videó és digitális technológiák) felhasználásával dolgozom, részben olyan tradicionális eszközöket használok, mint a rajz és festészet, valamint talált tárgyak, képek és szövegek felhasználásával is készítem a műveimet. Az elmúlt években több performanszot mutattam be, ahol élő lovak hátán ülve "őriztem" az adott kiállítást. Legújabban külön tereket hozok létre a munkáim számára, ahol nagyméretű olajfestmény mellett videó- installációt állítok ki. Ehhez gyakran kisebb gyűjtemények is kerülnek, mint például újsághirdetések átfestései vagy interjúk szövegei. A művész teste a tájban érdekel, és hogy hogyan lehet ezt a testet a tapasztalat segítségével előadni. A tapasztalat csak akkor igazan tapasztalat, ha valami valóban történik, amiről érdemes beszélni vagy dolgozni vele, amikor a lehetséges határáig toljuk magunkat, a lehetetlen széléig. Egyfajta extremitáshoz közelítünk, ami arra kényszerít, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ilyen formában megtapasztalva a lehetetlent, olyan minőség jön létre, amely meghatározza azt, hogy mi a vallás. Az emberi tapasztalatnak van egy alapvetően vallásos minősége. Mindannyiunkban benne rejlik egy mélységesen vallásos rész függetlenül attól, hogy "teista" vagy "ateista" személyről van szó, függetlenül attól, hogy vallásos az ember vagy sem. A modernista felfogás szerint a tudomány jelenti a kizárólagos igazságot. A posztmoderntől azt tanultuk, hogy a vallásos igazság igaz, ámbár ez egy más jellegű igazság a tudományos igazsághoz képest. Van valami, ami mélyen igaz a vallásban, de ez egy tudás nélküli igazság, abszolút vagy kapitalizált Igazság nélkül. Bármely adott hit egyfajta út a látáshoz és a tudáshoz, miután a tudás a hittől függ és minden hit egyfajta látás, konstrukció, tudás... A Herman-teremben a kiállítás egészére nézve (is) HA egy kilégzés. A portrérajzok talált magazin oldalakra kerültek. Művészeti és divatlapok, napilapok olyan oldalaira, ahol szöveg és kép valamilyen formában kapcsolódik a lovasportrékhoz. A rajzok sajátos jelentest kölcsönöznek az újság/magazin médiumához és tartalmaihoz, ugyanakkor kísérletet tesznek a lovasíjászat jelenségének értelmezéséhez a kortárs nemzetközi kultúra színterén. Az egyszerű tollrajzok így játszanak szöveggel és képpel, térrel és idővel. - VB A sorozat kurátora: Hegyi Dóra Megnyitó: 2005. augusztus 23. 18 óra A kiállítás helyszíne: Fészek Művészklub, 1073 Budapest, Kertész utca 36. A kiállítás megtekinthető: 2005. augusztus 24. - szeptember 09. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14-18 óra között Kép: Nádor, 2005, 25 x 30.5 cm, tollrajz talált újságpapíron
További cikkek ebben a rovatban