 |
| Szalay Pál: Szent György |
Ugyanezt a látásmódot viszi a verbális humor felé Jelenszky László néhány blogfirkája és Kemény Györgynek a szociális plakát felé nyitó, szatirikus táblaképei. A kiállítás legmegejtőbb darabja talán Jeszenszky grafikája, amelyen egy külvárosi pénzautomatából kinyúló kéz megsimogatja a csodára váró kisfiú buksiját. A jelen működőképes képtelenségeit robbantja szét a humor által szinte mindegyik alkotás; kicsi és nagy, személyes és univerzális tünetei a magyar valóságnak egyformán terítékre kerülnek. Szinte mindegy is, hogy a karikatúra mekkora szeletét támadja meg abszurd életünknek: a hirtelen kivándorlási hullámot, a történelem durva átírását, a gyökértelenséget, a számítógép által felülírt társas létet, vagy a galaxis méretű végkiárusítást.
 |
| Jelenszky László rajza |
A karikatúra, mint Isten szeme, mindent lát. Fenekovács László ceruzarajzain korunk népbetegségei, az alpáriság, a mohóság, az azonnali kielégülés a saját fogalomkörükben fogant képekkel kapnak lesújtó választ, Bojcsuk Iván szarkasztikus objektjeiben a múlttal való töredékes kapcsolatunk, a kaotikus nemzeti identitás és önbecsülés. Császár Vera Makina tojástemperával felvitt, finom csoportképein a viccbeli szőke nő röpköd csapatostul. Surányi J. András munkája elnéző mosollyal kezeli az országot pirosra és narancssárgára festegető politikusok hevét, miközben a vásznat felülről már egy mindent átíró fekete ecset szántja, a lent pepecselőkénél sokkal tempósabb mozdulatokkal. Szerényi Gábor a nyomorból képes humort faragni, Tettamanti Béla népművészeti motívumokkal ötvözi a szatírát, Sajdik Ferenc bájos humort visz a kollektív földi pokoljárásba. A tárlat címadó sorozatán Halász Géza a maják által idén decemberre jósolt világvégét józan, reálisabb képekké szelídíti ? végül is egy lóba szorult ember, egy ordító oroszlánt eltüntető Windows-ikon, vagy egy erdővé váló emberi szervezet sokkal szerethetőbb, mint a hirtelen támadó nagy semmi.
