Vissza a természethez

Felgyorsult világunkban a városi emberek többsége teljesen elveszti a kapcsolatot a természettel. Csak akkor ébredünk rá jelenlétére, mikor megvillantja megkérdőjelezhetetlen erejét és felnyitja szemünket.
A városi környezetbe és életbe csempészett be néhány gyönyörű emlékeztetőt Holczer Péter új fotókiállításával. A belvárosi környezettel és a steril modern belsőépítészettel gyökeres ellentétben álló képekből árad a szépség és nyugalom. Az áthatóan éles színek visszaadják a nézők életkedvét, és gondolatban csodás tájakra repítik őket. Az alkotások nemcsak megragadják a természet szépségét, de a művészi beállítások és kompozíciók mélyebb jelentést is közvetítenek. A fotók megszerkesztettsége, átgondoltsága a bonsai fák végletekig csiszolt esztétikáját idézi. A képekben benne van a filozófiává nemesedett természet iránti tisztelet és szeretet, amit mindenkinek meg kéne tanulnia.

A művész így vall magáról és kapcsolatáról a fotóművészettel:
"Talán sok kortársamhoz hasonlóan gyerekkoromban egy SZMENA gép boldog tulajdonosa voltam. Ezzel igen könnyű volt fényképezni, hiszen minden amatőr meteorológus egyszerűen megállapíthatta, hogy hétágra süt-e a nap, vagy megjelent-e éppen már egy-két felhő is, esetleg csak felhők látszanak, vagy már az eső is esik. Az élességállítás hasonlóan játékos volt attól függően, hogy egy alak, több alak, vagy pedig egy egész hegycsoport volt látható a keresőben.
Később aztán a helyzetet bonyolítandó, édesapám egy fénymérőt is rákötött a nyakbaakasztóra. A folytatás éveket váratott magára. Mikor önállóan kezdtem utazni, nyaralni, már nem hiányozhatott a fényképezőgép az útiholmik közül. Ezekben az időkben édesapámtól kölcsönkapott gépekkel fotózhattam, túlnyomórészt egy Yashica, később egy Chinon CP-9-es lett útitársaim egyike. Előbbi 1.8-as fényerejű lencséjével, utóbbi pedig már cserélhető objektívjeivel nyerte meg tetszésemet.
Aztán egy hazánkban is bemutatott BBC Wildlife természetfotós kiállítás és öcsém gépvásárlása segített a döntés meghozatalában, saját fényképezőgépet vettem. Ezt követően egyre fokozódó lelkesedéssel kattogtattam új szerzeményemmel, majd egy pár napos külföldi utazás során kipróbáltam a diafilmet. Ez olyannyira elnyerte tetszésemet, hogy innentől kezdve csak elvétve fűztem be negatív filmet a gépembe. Majd fényképezőgépem másfél éves korában olvastam egy hírdetést, hogy haladó természetfotós tanfolyam indul Zsila Sándor vezetésével. Ekkor új időszámítás kezdődött számomra a fotózás területén. Rendszeres elméleti oktatások és gyakorlatok követték egymást. Ez olyannyira fellelkesített, hogy még a tanfolyam ideje alatt beiratkoztam Korbely Attila intenzív természetfotós képzésére is, ahol vendégként Forrásy Csabától is volt alkalmunk leckéket venni.
A tanfolyamok befejezése után mindkét társaság együtt maradt, így azóta a Fényecset Fotóklubnak és a Fényvarázs (korábban Fototrekker) Természetfotós Klubnak lettem a tagja.