(MTI) - Míg a hétfői, antik és XX. századi festményeket és bútorokat tartalmazó 168 tételes kollekció háromnegyede kelt el, a keddi háromszázas válogatásból alig negyven tárgy maradt vissza. A licitemelkedésben is az ezüstök, műtárgyak jártak elől. Bár a festmények, grafikák közül is sok kapott kikiáltási áránál magasabb összeget.
A legmagasabb árat egy itáliai festő 1640 körüli életképe, a Szappanbuborékot fújó fiú kapta, 2,8 millióról indult, és 4,2 millión végzett. Egy nápolyi festő 1640 körüli biblikus jelenetét 1,1 millióról 2 millióra, Szőnyi István sokszor kiállított Gyerekek a padon című líraian szép olajképét 1,6 millióról több mint duplájára, 3,4 millió forintra juttatták, pedig mind két kép védett. Csók István egész alakos lányportréjáért többen versenybe szálltak, így 1,6 milliós indítás után 2,2 millión ütötték le.1,2 millióról 2 millióra licitálták Barabás Miklós női portréját. Megadták a milliót meghaladó kikiáltási árakat Molnár József, Bernáth Aurél, Márffy Ödön képekért. És 8-900 ezerről indítva, hétszámjegyű leütéssel vitték el Basilides Barna, Iványi Grünwald Béla munkáit. A néhány százezres tételek között is akadtak szép emelkedések, Scheiber Béla, Glatz Oszkár, Frank Frigyes művek, Salvador Dali és Victor Vasarely grafikák, valamint antik festmények kaptak néhány százezer forinttal magasabb leütést.
Ezúttal a bútorok is kelendők voltak, egy 1730-as míves osztrák tabernákulumért 1, 8 milliót adtak. És a kisbútorok, asztalok, székek, kanapék sem maradtak vissza.
Az ezüstök mind egy szálig elkeltek. Ami magyarázható a nemesfém magas világpiaci árával, de a tárgyak mesteri megmunkálásával is. A XIX-XX. századi bécsi, pesti, moszkvai, szentpétervári ezüst használati és dísztárgyak gyakran dupláztak, pedig nem adták olcsón őket. Egy bécsi mester mitológiai témájú ezüst szoborkompozíciója 450 ezerről indult és 1,3 millión végzett. Amerikai tulajdonoshoz került 1,7 millió forintért egy díszes moszkvai gyümölcstál.
Élénk licitálás folyt Karl Fabergének, III. Sándor cár udvari ékszerészének mesterjegyével jelzett két darabjáért. A levélnehezékért 550 ezer forintot adtak, míg a tojás alakú asztali öngyújtóért egészen 2,2 millióig versenyzett két gyűjtő. A legnagyobb licitemelkedést viszont egy XVIII. századvégi szentpétervári porcelán dísztányér érte meg, midőn 60 ezer forintról egymillió forintra jutott.
