Vonalművészet - XI. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján

A kétévenkénti tárlatok jól illeszkednek az egykor szocialista, bányászatáról, kohászatáról, üveggyárairól és gépgyártásáról híres iparváros művészeti-kulturális törekvéseibe.
Novembertől a következő év márciusáig látható a kiállítás a megyei múzeumban, majd ezt követi a Tavaszi Tárlat, és a nyár derekán a szabadtéri szoborkiállítás a város főterén. A "hagyományok nélküli" városban sorra szervezték az iskolai galériákat, állandó kiállítóhely található a megyei könyvtárban, és rendszeres a megyei fotóklub kiállítása is a művelődési központban.
A "kézjegy-nyomhagyók" salgótarjáni seregszemléje szervesen kapcsolódik több, a grafikával foglalkozó országos vonulatba is: Miskolcon sokszorosított grafikai, Békéscsabán alkalmazott grafikai, Szekszárdon színes nyomat-bemutató kiállításokat rendeznek.
"Nyomon követhető, hogy a honi rajzművészet egyre dinamikusabb, s a grafika műfajbeli változása is jól megfigyelhető" - nyilatkozta dr. Supka Magdolna. Salgótarjánban az elmúlt húsz évben bemutatkozhattak a magyar grafika egymást követő nemzedékei, a visszatérő művészek és a folyamatosan maguknak teret követelő fiatal alkotók.
Többnyire száz fölött volt a résztvevők száma, a X. kiállításon 114 képzőművész 205 alkotással jelentkezett, az idén 139 alkotó pályázott. A nagy nevek közül - a teljesség igénye nélkül - hadd emeljen ki a Terasz néhány művészt: Földi Péter, Maracskó Gabriella, Móder Dezső.
S ne feledjük a tavalyi fődíjasokat sem: Szemethy Imre (Budapest) a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Díja és Zachar István (Veszprém) a Nógrádi Történeti Múzeum Csohány Kálmán-díja elismerésben részesült. Ők a hagyományoknak megfelelően, a november 23-án kezdődő XI. biennálén önálló kiállítással mutatkozhatnak be. Ez évben művészettörténészek és képzőművészek részvételével konferenciát is rendeznek a megnyitó után.

Rajznak tekintünk minden olyan egyedi, nem sokszorosított képzőművészeti alkotást, amely nyomhagyó anyaggal készült és uralkodó eleme a vonal. Így definiálták a szervezők a rajz fogalmát.
Ennek - mások mellett - megfelelt egy fiatal salgótarjáni amatőr képzőművész, Gelencsér János is. Negyedik alkalommal sikerült olyan "vonalműveket" alkotnia, melyekből ez évben kettőt zsűriztek be a kiállításra.

"Csak önmagának nem dolgozik senki!" - mondja Gelencsér (fotó) a Terasznak. Szükség van a kiállításokra, akár önálló, akár csoportos is a forma. Lényegüket tekintve azonban mindkettő igazolást, egyfajta kontrollt ad. Igaz, mindkettő másként.
A csoportos kiállításnál maguk a résztvevők jelentik a mércét, míg az önálló tárlatnál a közönség a mérvadó. A vizuális érzékekre ma már olyan tömegű inger hat, hogy egyáltalán, az a csoda, ha a hétköznapi ember "meglátja" a gyönyörködés lehetőségét. - vélekedik a fiatal alkotó.
Nógrád megye szinte minden településén volt már kisebb nagyobb kiállítása, hol társakkal, hol önállóan. Sőt. Néhány éve Amerikában, New Yersey-ben élő bátyjához költözött három hónapra. Dolgozott, s szabad idejében festett; hazautazása előtt kiállítást rendezett ott készült műveiből.

A gyermekkori élményekre érzékeny, ezek mozgatják meg agyát, kezét, s hangulatától függően ragad ecsetet vagy fog ceruzát. 1960-ban született Pécsett, gyerekkorát Mecseknádasdon töltötte. Mesterének tekinti a már idős mestert, Lantos Ferenc képzőművészt. Salgótarjánba házassága révén került. A mozinál helyezkedett el, de hamar megunta az irodai papírtologatást.
Sorsa úgy rendelte, hogy néhány nap után felfedezte a dekorációs műhelyt. Itt megismerkedett Orbán György rajztanár-grafikussal, aki akkoriban a Dűvő népzenei Együttes nagybőgőse, kontrása volt. Azóta is aktívan muzsikál egy helyi zenekarban. Különös módon, a népzene nem hatott művészetére. "Tudatosan elválasztom egymástól a régmúltat, s a jelent, a zenét és az alkotó művészetet. Mindkettő más minőség, nálam nem hatnak egymásra." - indokol Gelencsér.

"Meg kell találnia az embernek a saját hangját! Állandóan mozgatni kell magadat, nem csak a kéz tevékenysége a művészet. Egy lelkileg nyitott állapotba kell hangolnod magad, hogy képes légy befogadni a lényeget. Nekem ebben az állapotban mindig az emberi tényezők jönnek be. Nem dekorációs hatásokat, hanem a személyiség mélységeit keresem.
Ugye, voltál már úgy, hogy két méterrel hosszabbnak érezted a karod? Vagy érzted már, ugye, hogy hirtelen kicsivé válsz, összezsugorodsz? Ezek a vonások sugároznak át a műveimen" - mondja el ars poetica-ját Gelencsér János.

Festmény vagy rajz, a lényeg szempontjából mindegy. A gondolataid ugyan azok. Grafika, festészet? "Cimkék." Csak az eszközök változnak. Itt színeket használsz, ott fekete-fehérben tudod magad kifejzni.
Felnőtt ember felszabadult játéka; egy kicsit gyerek lehetsz. Miközben Gelencsér a gondolatait tekeri, görbíti, vastagítja vagy éppen radírozza, arra gondolok, hogy családja számára mégsem (csak) a képzőművészet ad megélhetést.
Zsűrizték már képét viszonylag magas értékre, de ez még csak beárazás volt, nem vétel.
Két éve a Tavaszi Tárlaton elnyerte a múzeum különdíját, s egyúttal a díjazott képet is megvásárolták. Legutóbb az ÉS közölte mintegy húsz rajzát.

Illusztráció: Gelencsér János művei