(MTI) A MoMA teljes hatodik emeleti kiállítóterét elfoglaló anyag a művész csaknem kétszáz alkotását ? festményét, rajzát, nyomatát és szobrát ? mutatja be.
A kiállítás a látogatók elé tárja a holland származású művész útkeresését is: húszas években készült vásznain egyértelműen tetten érhető Henry Matisse és Giorgio de Chirico hatása. De Kooning hamar rátalált saját hangjára és negyvenéves korára művészgenerációjának kiválóságai is elismerték.
Hírnevét első, 1948-as önálló kiállítása szilárdította meg, amely absztrakt, fekete-fehér kompozícióit sorakoztatta fel. Ebből a korszakából számos női portrésorozat is származik: többek között barátnőjét, későbbi feleségét, Elaine Friedet is sokszor megfestette, aki maga is neves művész lett. Rózsaszínben, narancsban és zöldben pompázó, hatalmas mellű, tágra nyílt szemű női portréi eltéveszthetetlenül jelzik egyedi stílusát. "A hús volt az oka, hogy kitalálták az olajfestéket" ? jegyezte meg egyszer a mester.
Nagy vihart és szenzációt kavart, amikor 1953-ban előállt harmadik női sorozatának hat képével. Nőgyűlölettel vádolták, a modern művészet puristái pedig azért gyalázták, mert szerintük szakított az absztrakcióval. A MoMA kiállítása a hat képből ötöt állított egymás mellé bebizonyítva, hogy mekkora tévedés lenne Kooning esetében nőgyűlöletről beszélni. A képeken női archetípusok jelennek meg, de a figurák kapcsolata a környezetükkel legalább akkora jelentőségű. Az alkotások szereplője és háttere ugyanazokból a merész, biomorfikus és geometrikus formákból épül fel mindennemű különbségtétel nélkül.
"A táj a nőkben van és a nők a tájban" ?magyarázta de Kooning egyik ebből a korszakból származó képét. Ekkortájt tért vissza az absztrakcióhoz: a városi környezet lett a témája, főleg Manhattan, ahol először vált elismert festővé.
A tárlat a művész nyolcvanas évekbeli absztrakt képeivel zárul. A szokatlan, szeszélyesen kígyózó színcsíkokból álló festményeket sokan elutasították, de John Elderfiled, a kiállítás kurátora szerint ezek a "rendkívül szép" munkák a szellemileg hanyatló mester utolsó korszakának tudatos esztétikai döntései nyomán születtek. (Elderfieldet egyébként ? aki már évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult a MoMÁ-ból ? annak idején kifejezetten a de Kooning művészete iránti csodálat vezette Angliából az Egyesült Államokba.)
Az 1997-ben elhunyt művész munkái szeptember 18-tól 2012. január 9-ig láthatók a MoMÁ-ban.
