Izraeli lakodalmon többnyire megkérdezik a vendégektől, hogy mit szeretnének enni: burekászt, vagyis töltött leveles tésztát vagy negyed csirkét. A házasságkötés az isteni teremtés folytatása. Az esküvő olyannyira fontos esemény, hogy ilyenkor még a tóra tanulmányozását is félbe kell szakítani, hogy együtt vigadjunk az ifjú párral. (Talmud, Ketuboth, 17a). A kidusin (szentelés) szó jelöli a házasságot. Férfi és nő csak akkor tökéletes, ha együtt élnek, hogy "egy testté" legyenek (Gen. 2,24).
Az a férfi, akinek nincs felesége, örömtelenül, áldás és jóság nélkül éli le életét (Talmud, Jabmuth 62b). A legkülönfélébb esküvői szokásokat át meg átszövi a néphit, amihez gyakran vallási legitimációt találtak. A kiállításon látható velencei fátyol a menyasszony "letakarását" idézi fel. Ez a szokás feltehetően azért keletkezett, hogy elhárítsák a gonosz pillantást és elhitessék a démonokkal, hogy a menyasszony gyászol. Hasonló szertartásban részesült a vőlegény is: a gyász színlelésére hamut szórt a fejére.
De a legnyilvánvalóbban a pohár eltörésében mutatkozik a démonhit. A házasságlevél, a ketubafelolvasása után a vőlegény eltapos egy poharat. Az eredeti szertartás, amikor borral teli edényt hajítottak az úgynevezett chupa-konek, kettős funkciót töltött be: a démonokat italáldozatban részesítették, és a zajjal még rájuk is ijesztettek. A szokást megváltoztatták, miután a rabbinikus tekintélyek határozottan ellenezték, hogy a démonok áldozati adományban részesüljenek - a szellemek megijesztése feltehetően kevésbé volt aggályos teológiailag. A XVI. században új magyarázat is született a pohártörésre: a Jeruzsálem elpusztítása fölötti gyász szimbólumát látták benne.
Ketuba kiállítása nélkül a zsidó esküvő nem lép jogerőre. Különösen érdekesek az illusztrált ketubák, a díszített házasságlevelek. A XVI. században élték virágkorukat, amikor szokásba jött, hogy felolvassák őket az esküvőn. Hiába próbálták újra és újra megtiltani az illusztrálást, a keresztény esküvőkön szokásos ajándékképekhez hasonlóan egyre pazarabbul díszítették a ketubákat. Az itáliai ketubák formanyelve a keresztény és a zsidó művészet szoros kapcsolatát mutatja.
A kiállítás helye: Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest, 1065 VI. Révay utca 16.
A kiállítás látható: 2007. február 18. - március 9.
Nyitva tartás: a ház egyéb programjaival azonos időben, vagy egyeztetéssel (telefon: 06-1-311-9214 és 354-1082)
