 |
 |
 |
||
| 2005. június 25-én, szombaton a Zsolnay gyár megnyitja kapuit a látogatók előtt. A Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Zsolnay Manufaktúra Rt. és a Pécs2010 Pályázati Iroda által szervezett Zsolnay Nyílt Napon idegenvezetők kíséretében látogatható a gyárudvar és annak műemlékei. Az ingyenes gyárlátogatáson a Magyar Posta Rt. helyszínre kitelepülő postahivatalában Zsolnay bélyegek és képeslapok vásárolhatók. Zsolnay Vilmos (1828-1900) legnevezetesebb felfedezése, amely a görög hajnalpír alapján eozinnak nevezett rubinpiros zománc, amely a XV. Századbeli gubbiói mesterek titkának megfejtésén alapul. |
 |
|
A gyár alapítója valójában Zsolnay Vilmos édesapja, Zs. Miklós pécsi kereskedő, aki 1851-ben téglavetőt vesz a város keleti végében, majd engedélyt kap kőedény gyártására. 1854-ben fia Zsolnay Ignác örökli apjától az üzemet. Az eredeti végzettsége mezőgazdász, sokoldalú művelt ember, mégsem tud megküzdeni az 1848-as szabadságharcot követő évtized gazdasági válságával. |
|
Zsolnay Vilmos a gyár vezetését eleinte külföldről behívott, szakképzet igazgatókra bízta, 1872-től maga vezeti a gyárat. Az első piaci sikereit az 1873-as Bécsi Világkiállítás hozza: használati edények, mosdófelszerelések, terakotta kerti vázák, épületdíszítő kerámiák, mázzal bevont díszkancsók, amelyeket a zsűri bronzéremmel jutalmaz. Az uralkodó, Ferenc József Rend lovagkeresztjével tünteti ki. Megrendelést kap a gödöllői királyi kastélyba, Ferenc József személyes használatára szánt mosdókészlet elkészítésére. |
 |
|
Zsolnay Vilmos folytatta kísérleteit, amelynek eredményként 1877 végére kialakult a magastüzű máztechnika. A Zsolnay-féle porcelánfajansz, földpát és kvarc keverékéből áll. |
 |
|
Az 1885-ös év nagy újdonsága a terrakotta lapra engobe-bal festett kép, amely szintén Zsolnay Vilmos kísérleteinek eredménye. A fémoxidokkal színezett agyagpép a nyers alapra került, ezután mázazták és égették. '80-as évek végén rohamos fejlődésnek indult az ipari-és épületkerámia gyártás, elsőként az országban a Zsolnay gyár megkezdi a szigetelőgyártást. |
| Zsolnay Vilmos bevonja fiát, Zs. Miklóst a cégvezetésbe, és a tervezői csoport frissítésére, és 1898-ban az új stílus, a szecesszió meghonosítására törekszik. Ennek keretében meghívására, Rippl-Rónai József bekapcsolódik a munkába, hogy részt vegyen az Andrássy ebédlő számára készülő étkészlet és díszedények készítésébe. Merészen festői megoldásokat alkalmazott élénk színezésű, stilizált virágokkal díszített készletén. Portrét rajzolt Zsolnay Vilmosról, amely az egykori, gyári múzeum kiállításán szerepelt. A Párizsi Világkiállításra való felkészülés jegyében kísérletezte ki Zs. Vilmos a csiszolt labradorkövet utánzó mélytüzű kék-zöld színű eozinmázat. Foglalkozott az üvegre festett eozin gondolatával is, kísérletei azonban félbemaradtak; 1900 márciusában meghűlt és tüdőgyulladásban hunyt el. |
| A vállalat irányítását Zsolnay Miklós vette át. A család egyre több tagja kapcsolódik a munkába, fejlesztenek, terjeszkednek, már amennyire a történelem viharai engedik. A II. világháború okozta veszteséget a gyár már nem tudja kiheverni: 1948-ban államosítják. Megszűnik a díszmű-, a pyrogránit-, a majolika- és a kályhagyártás. Az üzem Pécsi Porcelángyár néven ipari porcelánt állít elő, csak 1953-tól újítják fel a porcelán-díszmű gyártását, a 60-as évek elején fiatal iparművészek kezdik meg pályafutásukat a Zsolnay gyárban. |
 |
|
A Zsolnay gyár kerámiáinak nagy része történelmi épületekhez, vagy rekonstrukciójukhoz kapcsolódik. Bár merre járunk az országban, számos helyen találkozunk az építészeti kerámiák változatos forma és mással össze nem téveszthető színvilágával. Felsorolni sem könnyű az épületek számát és ne fejtsük el megjegyezni, hogy az E-U tagjaként sok más országban is látható Zsolnay Vilmos máig tartó, és reméljük megújuló hatása. Fotó: Peti Péter, Ajpek Orsolya Forrás: a Janus Pannonius Múzeum, Zsolnay kerámia kiállítás című, Pécs 1999-es kiadványa. |
