Keserü Ilona lehengerlő hatású műalkotásaival az utóbbi időben főként csoportos kiállításokon lehetett találkozni. Jelenleg is több tárlaton, így a párizsi Centre Pompidou Women in Abstraction című nagyszabású bemutatóján is láthatók művei. Itthon pedig például a Fugában megrendezett, Egzisztencia című kiállításon, amellyel a Pécsi Művészeti Kar – ahol Keserü Ilona oktatói tevékenységének kiemelt jelentősége van – 25 éves fennállását ünneplik.
A szentendrei ÚjMűhely Galéria felújított tereiben bensőséges hangulatú önálló kiállításon láthatók intenzív színvilágú szitanyomatai, egyedi grafikái és a város kulturális életéhez kötődő jelmeztervei. A tárlat esszenciális válogatás Keserü Ilona grafikai munkásságából, amelynek egy része kifejezetten Szentendréhez, valamint az egykori Grafikai Műhelynek otthont adó galériatérhez kapcsolódik.
A termekben sűrűsödnek a különféle technikai eljárások, az életmű különböző szakaszaihoz kapcsolódó műsorozatok és a helyhez fűződő személyes kapcsolatok emlékei. Keserü Ilona ugyanis számos szempontból kötődik Szentendréhez, valamint a Szentendrei Régi Művésztelep történetéhez. Alkotói időszakának 1979 és 1986 közötti éveiben nyaranta a Szentendrei Régi Művésztelep műterembérlőjeként, Korniss Dezső egykori alkotóhelyén dolgozott. Ezen a helyszínen emblematikus munkák születtek, és maga a város is inspirációs forrást is jelentett számára – gondoljunk csak az emblematikus Megyünk Szentendrére című festményre 1979-ből vagy a Hang-Szín-Tér színes elemeire, amelyeket Vidovszky Lászlóval közös munkaként jegyeznek, és amelyek készítéséről archív fotót is ismerünk az egykori nyári műteremből.
Az ÚjMűhely Galéria helyszíne hosszú évtizedek óta a szentendrei művészet egyik emblematikus kiállítótere. A Grafikai Műhely autentikus helyszínén, a ház második emeleti helyiségében pedig kiemelkedő minőségű szitanyomatok készültek Lipták Mihály nyomdamester vezetésével. A lokálpatrióta szentendrei művészek mellett kezdetektől azon kiemelkedő kortárs alkotók is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, akik valamilyen módon kapcsolódtak a kultikus művészeti központhoz.
Így a magyar kortárs művészet kiváló grafikusai és képzőművészei valódi műhelyként használták a helyet.
Keserü Ilona a Szentendrei Grafikai Műhely aktív tagja is volt, ahol számos sokszorosított grafikát hozott létre. A műhelyben készített szitanyomatai festményei nyomán készültek. Számos, az életmű szempontjából meghatározó kompozíció elkészült ezzel a technikával is, melyek aláírt és számozott példányai közül egy-egy a városi múzeum gyűjteményébe is bekerült. A jelenleg látogatható, Jelmeztervek, szitanyomatok, rajzok Szentendréről és a 20. századból című kiállítás számára a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből kölcsönözték ezeket a lapokat. A tárlat fogadóterében ezek láthatók, kiegészülve olyan kompozíciókkal, melyeken a jellegzetes sírkőmotívumok tűnnek fel, valamint egy 1966-ban készített önarcképpet is megismerhetünk.
Az ÚjMűhely Galéria kiállítótere még egy további szempontból különleges kapcsolódási pontot jelent a művész korábbi kiállításainak tekintetében.
1983-ban Erdész László itt rendezte meg Keserü Ilona Rajzok, szitanyomatok című egyéni tárlatát. A galéria számos baráti és szakmai beszélgetés helyszíne volt, erről archív fotók is tanúskodnak. Többek között Barcsay Jenő is jelen volt az említett esemény megnyitóján.
Tulajdonképpen a személyes emlékek és a Szentendréhez való kötődés tette lehetővé a jelen kiállítás megvalósítását. A város inspirációt, teret és termékeny közeget szolgáltatott a művész számára.
Az ÚjMűhely Galéria épületének emeleti tereiben egy 1982-ben készült, az életmű fontos motívumait összegyűjtő szitanyomat mappa lapjai is láthatók. Ezek főként színkísérletekből és formatükrözésekből született kompozíciók. Továbbá olyan egyedi grafikákkal is találkozhatunk, amelyek most először szerepelnek kiállításon. Az ecolinnal készített művek az alkotófolyamat és a rajzolás felszabadító érzését tükrözik.
A tárlat zárásaképpen egy külön teremben Keserü Ilona életművének szintén egy Szentendréhez köthető mozzanatát ismerhetjük meg. 1973-ban a Szentendrei Teátrum előadásában, a Fő téren mutatták be William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát, amelynek színpadi díszletelemeit és a szereplők öltözékeit Keserü Ilona tervezte. A kosztümökhöz sajátos módon az akkori kortárs divat elemeit is felhasználta, és saját művészi kompozícióinak részletei is feltűntek az előadásban. Az egyik legizgalmasabb ilyen jellegű kapcsolódási pontot a Bohóc jelmeze jelentetten – melyet Reviczky Gábor vitt színre. A kiállítás arculatához is felhasznált ruhához egy különleges köpeny is társult, amely a szereplő teste köré volt csavarva. Az előadás egy pontján azonban a vászonszerű anyag kitekeredett, és belső felén Keserü Ilona jellegzetes absztrakt festészeti kompozíciója tűnt fel. Az attrakció jelentősége abban rejlett, hogy abban az időszakban, a hetvenes években Magyarországon fennálló politikai rendszer mindent meghatározó szellemisége nem engedte, hogy bármilyen absztrakt műtárgyat kiállítsanak vagy közszemlére tegyenek a művészek. A Bohóc révén azonban néhány pillanat erejéig színre került Keserü Ilona művészetének legmeghatározóbb jellegzetessége: a színes absztrakció.
Keserü Ilonának az ÚjMűhely Galériában megrendezett, Jelmeztervek, szitanyomatok, rajzok Szentendréről és a 20. századból című kiállítása erősíti Szentendre művészeti hagyományainak emlékezetét és folytonosságát, amelyben aktuálisan kiemelt jelentőséggel bír a grafika mint képzőművészeti ág.
A tárlat
július 3-ig látogatható.
Nyitókép: MANK/Csákvári Zsigmond
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
