A kiállító alkotók egy-egy nagyobb alkotást mutatnak be. Oláh Norbert nagyméretű olajfestménye a Budapest tűzfalain látható történelmi rétegeket jeleníti meg. Az alaposan kidolgozott kép egyfajta meditatív jellegű elmélyült munka, ami a művész identitását és emlékeit is tükrözi. Kőszeghy Flóra ..LAS című installációja egy nagy méretű objekt, ami a tér falaival operál és méreteivel döbbenetes hatást nyújt.
Bővebben Flóráról:
Kőszeghy Flóra építészmérnökként végzett a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán 2006-ban, ahol DLA abszolutóriuma megszerzéséig tanított is. Építészként olyan jelentős nemzetközi és budapesti építészek irodájában dolgozott, mint Erick van Egeraat, Zoboki Gábor, Kis Péter és Tiba János. A Tiba Stúdióban a budapesti Telekom és T-Systems Közös Székházának egyik tervezőjeként megvalósította festményein megjelenő művészeti gondolkodását térben is. Az épület homlokzatain látható arany kristályok a festmények kimetszéseire utalnak. Festőművészete elméleti síkon is kapcsolódik építészeti munkáihoz, de más művészeti ágakhoz kapcsolódva is alkot, így például a Vajdai Vilmos által rendezett Utas és holdvilág című darabban élőben fest a színpadon. Szerb Antal könyvének színpadi adaptációjában a folyamat alapú festészet jelenik meg, ami a történethez koncepcionálisan kapcsolódik. Interdiszciplináris alkotóként utóbbi két évben térbeli installációkat készít, melyeket helyspecifikusan állított ki.
A virtuális tér és a valós tér áthatásaival foglalkozó munkák a fotó háromdimenziós lehetőségét hordozzák magukban. Kőszeghy festményei az emberábrázolás új módjait keresik, ahol az emberi belső egyszerre gépszerű, ugyanakkor a festői eszközöknek köszönhetően klasszikus.
A képek időbelisége így a múlt és a jövő közti feszültséget hordozzák magukban. Az organikus vonalvezetés és a szürrealizmusra emlékeztető formai eszközök a technofil motívumokat ellensúlyozva egy sajátos, Kőszeghyre jellemző stílust teremtenek.
Bővebben Norbertről:
Munkáiban Budapest nyolcadik kerületének, Józsefváros utcáival, tereivel, épületeivel és azoknak részleteivel foglalkozik. Józsefváros, vagy csúfnevén a „Nyócker”, emblematikus része a fővárosnak. Rengeteg híres és hírhedt mítosz és történet tartozik hozzá, amelyek sok műnek szolgálnak alapjául. A múlt század elején polgári, a háború után a kétezres évekig gettó, most pedig rohamosan dzsentrifikálódó hangulat hatja át.
„A városrész hangulata engem is arra késztet régóta, hogy festőként foglalkozzak vele, viszont a szokásos tárgyiasító szociodramatikus megközelítést szerettem volna elkerülni, ezért figyelmem a történetek díszleteire, az épületekre és terekre irányult. Emellett felfedeztem magamban valamifajta realista törekvést is, ami arra indít, hogy olyan témákat mutassak be a festészetben, ami a maga nyilvánvalóságával és köznapiságával láthatatlan.
Ami egyébként a legtöbb ember számára gyakori, egyúttal közömbös élmény, de a vizuális leképezés segítségével – ráirányítva a figyelmet a szépséges részletekre és összefüggésekre – az érdektelenből érdekes válhat.
Józsefváros egy dinamikusan változó városrész, amely rengeteg festészeti szempontból érdekes részletet kínál. Ilyen részletek a háztetők egymás síkját keresztül szelő lapjai, a foghíjtelkek, a folyamatos bontásoknak és újraépítéseknek köszönhetően feltáruló tűzfalak, a félig megépített vagy félig lebontott épületek. E csendes részletekre szeretném a figyelmet felhívni, lehagyva mindenféle zajt keltő felesleget."
Olvastad már? Pénteki kultúrrandi Oláh Norbi festőművésszel
